Kislány koromban az iskolai ballagások előtt csapatostól kimentünk a határba, ahol hatalmas területeken virágzott a kamilla. Bőven szedtünk belőle, de nem azért, hogy teát főzzünk a ballagóknak, hanem azzal dekoráltuk a felső tagozatnak otthont adó kastély lépcsősorát, meg a feljárót a nagykaputól…

Fiatal korában az ember lánya úgy mos ablakot, hogy leszedi és a gépbe gyömöszöli az összes függönyt. Szobáról szobára járva lemossa az ablakkereteket, aztán friss vízzel nekiáll az üvegfelületeknek. Nézi jobbról, nézi balról, kívülről, belülről, napvilágnál és villanyfényben egyaránt. Ha kell,…

Egészen másról akartam ma írni: szerettem volna eldicsekedni – tavaly ezt még flexelésnek hívták, de elképzelhető, hogy idén már kínosnak számít a kifejezés –, hogy gyalog mentem fel az orvoshoz, s természetesen gyalog jöttem haza is. Négyszáz-négyszáz méter. Ennyit egyszerre még nem sétáltam. De…

Ma nekem való idő volt megint: lágy tavasz. Igaz, mínusszal indult hajnalban, de az ebédet már sarkig tárt ajtónál lehetett főzni, ami nem hátrány, ha fasírt sül. Amúgy is mániákus ajtó- és ablaknyitogató vagyok. Szeretem, ahogy behallatszik a madárdal. Szegény pár nélkül maradt gerle nem burukkolt…

Járkálok a szobában és szimatolok. Van itt valami szokatlan illat. Nem jó szó a szokatlan, tudom, hogy éreztem már, de hirtelen nem tudom mihez kötni. Pedig olyan ismerős... Semmi új nem került be a szobába. Nem használtunk parfümöt. Mi lehet? Megakad a tekintetem Misi vállfára akasztott ingein. Az…

Aki faluhelyen él, az tudja, hogy a pártok jönnek-mennek, a kutyák ugatnak, de az élet császárai, a falu igazi urai a macskák. A kijárós jószágok kemény test-test elleni küzdelemben lemeccsezik, melyik terület kié. Egy ilyen utcai harcos akár több porta felett is diszponál, amelyek néha az úttest…

Réges-régen, amikor utoljára sikerrel fogyókúráztam, minden egyes leadott kiló után azzal jutalmaztam magam, hogy ettem egy szelet sütit vagy kis darabka csokit. Aztán rájöttem, hogy most sem én találtam fel a spanyolviaszt, mások is tartanak csalónapot. Jót tesz a léleknek, aztán másnap mehet…

Oly sok eseménytelen nap után ma annyi, de annyi élmény zúdult rám, hogy hetekig lesz miből töltekeznem. A szokásos SZTK-s kontroll után bementem az iskolába. Már a bejáratnál körbevettek a végzősök – gyönyörű, okos fiatalok. Az ajtóban Andi barátnőm várt. S innentől kézről kézre adtak, senkivel…

A szobában ülök, s hallom a fiúkat – a férjemet és nagyfiamat –, ahogy a konyhában beszélgetnek. Érezni lehet a hangjukon, hogy mosolyognak közben, bár nem nevetgélnek. Munkáról folyik a szó. Majd negyven év tapasztalata az egyik oldalon, viszonylag kevés élmény a másikon. Nincs panasz, nyavalygás,…

„Tudod, galambocskám, a számoknak külön világuk van –  mondotta –, szigorú és zárt világ, amelyben megváltoztathatatlanok, örök érvényűek a törvények. Boldog az, aki eljut ebbe a világba. A számok nem csalnak meg soha senkit, a számok nem okoznak senkinek sem fájdalmat, aki közöttük él, annak nem…

Ma végre igazi tavasz volt! Reggel a verebek rajcsúrozására ébredtünk, a cinegék még nem daloltak ugyan tavaszt, de fényesebb sárga mellénykét öltöttek a tegnapinál. A feketerigó úri jódolgában azt sem tudta, hogy a hintaállványnál kotorja arrébb a száraz füvet a mindenféle földi jókért vagy a…

A világon mindennek van világnapja, így az ölelésnek is, de az október 15-én van. Ma – aki teheti – egyéb szerettein túl kifejezetten egy könyvtárost zárjon karjaiba. Egy másik megközelítés szerint a Haditechnikai kutatók és fejlesztők napja is ma van, de a tegnap történtek fényében erről inkább nem…

Jónak lenni jó, de egyáltalán nem könnyű. Publikus jót találni egy olyan napon, amikor az égvilágon semmi nem történik, szintén  nem az. Akkor meg pláne nem, ha egymást követik az ilyen eseménytelen napok. Nem vagyok az a típus, aki bárgyú mosollyal az arcán elfogad a sorsától hideget-meleget. De ha…

Ez az évkezdet több szempontból is rendkívüli. A legismertebb okot most hagyjuk. Beszéljünk inkább arról, hogy hová tűntek a szárnyas hangyák. Mert az elmúlt kb. tizenöt évben csak azt nem tudtuk, honnan jönnek ennyien, most viszont azt sem, hol lehetnek; elvétve találok egyet-egyet a mosogatóban…

Az időutazáshoz nem kell feltétlenül időgép, néha elég, ha az ember meglát valami régről ismerőset, s már repülhet is vissza képzelete szárnyán az időben, akár évtizedeket. Az én gépemet ma a Sarlós Isten szobra indította be... Hogyan kerültem kapcsolatba ezzel az ősi istennel? A szép történetek és…

Tegnap ismét bizonyítást nyert a régi igazság, mely szerint egy jó kép többet mond ezer szónál. Mindenkinek köszönöm, aki a fotóm láttán kíváncsi lett a mondanivalómra! Ma sokkal, de sokkal unalmasabb leszek. Az történt ugyanis, hogy a szokásos napi szentháromsághoz – éjszakai nemalvás, főzés,…

Nagyon gáz, ha az ember saját magától idéz? Ha igen, akkor nézzétek el nekem. „Mint egy rossz burleszkben: sminkelés közben szemen böktem magam a ceruzával, a parkolóban beleejtettem a táskámat a sárba, ahogy lehajoltam érte, elrepedt rajtam a harisnya, a felvétel előtt tíz perccel pedig elment a…

Nagyocska lány voltam, amikor először segítettem Édesanyának fánkot sütni. Mivel Apa ínyenc volt, mindig odafigyeltünk arra, hogy mi kerül az asztalra. Észrevettem, hogy korábban hibás fánkokat sütöttünk, mert az oldalán egy sávban mind fehér maradt. Úgyhogy nagy üggyel-bajjal addig tekergettem,…

Végre ismét együtt a család, hazajött Misa fiam. Általában ilyenkor kívánságműsor van, vagyis azt főzöm, amit ő szeretne. Most viszont kész tények elé állítottam, közöltem, hogy vadas lesz, zsemlegombóccal. Nem tiltakozott. Mivel elég sok macera van ezzel az étellel, viszonylag hamar nekiláttam,…

Ma csalónapot tartok: egy tegnapi örömtől fogok írni. Egyrészt még ma is sok vidám percet jelentett a dolog, másrészt ma összesen annyi történt, hogy elvittük a kis influenzás testünket az orvoshoz, sokat vártunk, pedig legelsők voltunk, aztán főztem, ettől kinyúltam, elaludtam, s este ébredtem fel.…

Sosem voltam valami jó tornász, éppen ezért lepett meg a mai álmom: gyertyaállásba mentem fel! Először csak a derekamat támasztottam meg két oldalt a kezemmel, aztán szépen egyre magasabbra emelkedtem, s a kezeim már valahol a mellek vonalában voltak. Egyenletesen vettem a levegőt, a lábaim szépen,…

Nemrég kezdődött el ez az év, de máris eltelt belőle ötven nap. Ezt azért tudom ilyen precízen, mert ez az ötvenedik örömnaplós bejegyzésem a blogon. A csoda tudja, amikor elkezdtem, sejtettem, hogy nehéz lesz minden nap írni, de reménykedtem benne, hogy február közepére érzékelhető javulásról…

Jól fejlett tériszonyomon nem sokat javított a lépcsőről való vetődésem. Szegény Misi egész nyáron nem tudta nézni a falmászó bajnokságot, mert ahogy az első versenyző kislány leesett, rám tört a csillapíthatatlan sírás. Hiába mondta, hogy még csak másfél méter magasan járt, puha az a speciális…

Ma arra jöttem rá, hogy ezek a cinkék tulajdonképpen nagyon bátrak: leszállnak a párkányra, pedig egészen közel ott van egy vetélytárs. Nem, nem én! Én csak hosszú, méla lesben ülök az ágy szélén, a finom melegben, kezemben csőre töltött telefonnal. A vetélytársnak gondolt madár a saját…

Ha ezt két napja írom, biztosan arra gondolt volna mindenki, hogy mégis elgázolt Valentin. De nem, másként halmozom az élvezeteket: a lábfájásom mellé megérkezett a hidegrázás. Mivel a fiam már lázas, reggelre valószínűleg én is az leszek. Hiába, influenzajárvány van, nehogy már kimaradjunk a…