Életem mostanság oly kiszámítható, mint a háromszög kerülete, ha ismerjük mindhárom oldalának hosszát. Azért vannak néha kis meglepetésbonbonok. Nem mindegyik finom... Reggel táppénzes ellenőrzésre kellett mennem. Tudtam, mivel gyalog megyek, nagyon el fogok fáradni. S mivel bot nélkül most először…

Többször írtam már arról, hogy szeretem a repülő szerkezeteket, meg persze a madarakat, rovarokat, pillangókat. Ha létezne szárnyas ló – nem akarom leírni politikailag besározódott nevét –, azt is szeretném. A rigók, katicabogarak közeledtét nem jelzi radar, de a gépekét igen. Ma többször is…

Selejteztem ma az egyik tárhelyemen. Dokumentumokat egyesítettem, a fölösleges dolgokat töröltem. Átszerveztem a mappákat. Ami hiányzott, feltöltöttem a gépemről. Rendszeresen végzem ezt az unalmas, ám feltétlenül szükséges tevékenységet, mégis újra meg újra ott tornyosul előttem a kásahegy, amin át…

Nem jött még el a gépek lázadása, de megpróbál a fejemre nőni pár dolog. Az óraátállításkor általában csak azzal szokott gond lenni, hogy a lakásban található órák közül egyet elfelejtünk átállítani, egy általában megáll a piszkálástól, így aztán nem tudjuk, mennyi is a valós idő. Most viszont a…

Mostanában sokat sírok. Okkal és látszólag ok nélkül is. Reggel bezárom a kaput a gyerek után, becsukom magamra az ajtót, és sírok egy kicsit. Tornázom, utána sírdogálok. Néha közben is. Mosogatok, öt perc után már sírva, pedig nem hagyok kazallal összegyűlni. Sírok a magam fájdalma miatt, és…

Ha létezik eseménytelen nap, akkor ez az volt: torna, főzés, délután filmszakadás. Pedig még nincs is hétvége, általában csak akkor alszom ebéd után. De ez az eseménytelenség legalább az én döntésem volt, nem úgy, mint anno a kórházban. Főleg abban a pár napban, amikor már szobatársam sem volt. A…

Ha valaki tériszonyos, igyekszik elkerülni a létrákat, magasleseket, az üveghidat még fotón sem nézi meg. Ha pókfóbiás, nem fog madárpókot kérni karácsonyra. Aki viszolyog a kígyóktól, a levedlett kígyóbőrt is csak bottal piszkálja arrébb. Ha érzékeltetni szeretném, mit is éltem át ma, talán…

Ma úgy döntöttem, hogy tavasz van. Nem érdekel a reggeli köd, a fancsali nap, a homlokot ráncoló felhők. Az eső sem érdekel. Tavasz van, punktum. Márpedig ha vége a télnek, akkor ki kell hozni a napozóágyat a garázsból. Nem mintha olyan megszállott napimádó lennék, hogy már a legelső sugaraktól…

Azon kattogok egy ideje, hogyan is vezessem fel a mai örömömet, de „felötlik, s eldobom” összes ötletem, mint anno Radnóti a Tétova ódában. Bár én nem a szerelemről szólnék, hanem a háláról, de gyakran ez sem kisebb hőfokú érzés. Hálás vagyok, mert minden nap találok kisebb-nagyobb örömöket,…

A macska a tuja alatt szaglászott. Enyhén előre tolta az orrát, a testét megnyújtotta, aztán begömbölyítette a hátát. Cicahátat csinált. Eszegetett valamit, pedig oda még soha nem került ételmaradék. Amikor észrevettem, a szívem akkorát dobbant, azt hittem, megfulladok a lökéshullámtól. Halkan…

Reggel rigódalra ébredtünk ugyan, de hamar befagyott a se... torkuk. Lehűlt az idő. Az ég piszkoskék színű lett, s csak akkor változott elefántszürkévé, amikor el-eleredt az eső. Kicsit kopogott a párkányon, de inkább szitálás volt, mint tisztességes csapadék. Ez a lebegtetés nem tesz jót az ember…

A fekete rigó nekem évekig városi madárnak számított. Ott szedegetett a parkokban, a bokron tövén; nagy ámulatomra egészen közel engedett magához, de ha még jobban lopni akartam a távolságot, akkor lépteit szaporázva beiszkolt a sűrűbe. Hiába laktunk 15 évig nagyon közel az erdőhöz, több őz fordult…

Az ember általában szeret jó háziasszonyként gondolni magára – én is így vagyok ezzel. Ám ha ez valóban igaz, akkor nekem a főzés szagával jól kellene laknom. Ez sajnos illúzió. Vannak fogások, amelyeket már rutinból, kóstolás nélkül el tudok készíteni, mert ismerem az edényt, tudom, hogy mekkora…

Egyszer láttam egy rajzot. Két kertet ábrázolt. Az egyikben tengernyi virág között kétségbeesett arccal ült egy nő, a szomszédban egy szálnak ujjongva örült a másik. Nem hiszem, hogy sokkot kapnék, ha hirtelen megtelne a kertem virágokkal, de az tény, hogy azt a pár szálat, ami már kibújt, örömmel…

Most, hogy már oly régen kripli vagyok, s ebbéli állapotomban kicsit túltoltam a netezést, néha azt érzem, hogy ilyen Facebook-bölcsességek kezdenek kiszaladni a kezem alól. Ütök is rá hirtelen, de minden hiába. Úgy vagyok, mint a három selyp lány a mesében, akiknek nem lenne szabad megszólalniuk,…

Biztosan más is szórakozott már azzal, hogy arcokat, alakokat próbált belelátni a fürdőszoba csempéjének, járólapjának mintázatába. Az ember néha annyira élesen látja a tömpe orrú, görbe hátú fickót a hosszú szárú csibukkal a szájában, hogy körbe tudná rajzolni. Aztán pillanatra elkapja a…

Az egész napos csend után hazaért a család, életem párja bekapcsolta a tévét, s belekezdett a szokásos esti szörfözésbe. Eddig láttam egy kis műlesiklást irigylésre méltó combizmú versenyzőkkel, a Downton Abbey sorozatból felvillantott részletből kiderült, hogy egy inas nem lehet magasabb 180…

A Madártani Egyesület szerint „ha csak teheti”, a balkáni gerle egy életre választ társat. Nálunk vis maior helyzet állt elő, amikor egy nap arra jöttünk haza, hogy egyik gerlénk macskaeledel lett. Néhány napig hiányzott a hangicsálós repertoárból a burukkolás, ám a tavasz nagy úr, nemcsak vizet…

Rövid leszek, mert kezdődik a családi mozizás. Ma van Kereszt 93. születésnapja, ennek örömére végre sikerült a nagycsalád felével találkoznunk. Remete életemben üdítő változatosságot jelentett az aprónép, de el is fáradtam rendesen. Pillanatok alatt elfogyott a palacsintás-pudingos torta, amit…

Nem szeretek idegen tollakkal ékeskedni, nem is vagyok rászorulva, de Pedro Almodóvar  filmjének címe annyira idevág, hogy nem tudtam kihagyni. A másik alternatíva a Nő háromszor lett volna... Miről is van szó? Az emberek gyakran esnek abba a hibába, hogy emberi tulajdonságokat, viselkedésformákat…

Szolid, békés ember vagyok. Bolyhos nyuszitappancs. Pamutcica. Sánta kutya. Néha a konyhapulton felbontva ottfeledett, kétnapos löncshúskonzerv. De nem volt ez mindig így. Egyik legvadabb vágyam – még az ősidőkben – az volt, hogy viharvadászként járhassam a világot, tornyosuló felhőket üldözzek,…

Kislány koromban az iskolai ballagások előtt csapatostól kimentünk a határba, ahol hatalmas területeken virágzott a kamilla. Bőven szedtünk belőle, de nem azért, hogy teát főzzünk a ballagóknak, hanem azzal dekoráltuk a felső tagozatnak otthont adó kastély lépcsősorát, meg a feljárót a nagykaputól…

Fiatal korában az ember lánya úgy mos ablakot, hogy leszedi és a gépbe gyömöszöli az összes függönyt. Szobáról szobára járva lemossa az ablakkereteket, aztán friss vízzel nekiáll az üvegfelületeknek. Nézi jobbról, nézi balról, kívülről, belülről, napvilágnál és villanyfényben egyaránt. Ha kell,…

Egészen másról akartam ma írni: szerettem volna eldicsekedni – tavaly ezt még flexelésnek hívták, de elképzelhető, hogy idén már kínosnak számít a kifejezés –, hogy gyalog mentem fel az orvoshoz, s természetesen gyalog jöttem haza is. Négyszáz-négyszáz méter. Ennyit egyszerre még nem sétáltam. De…

Ma nekem való idő volt megint: lágy tavasz. Igaz, mínusszal indult hajnalban, de az ebédet már sarkig tárt ajtónál lehetett főzni, ami nem hátrány, ha fasírt sül. Amúgy is mániákus ajtó- és ablaknyitogató vagyok. Szeretem, ahogy behallatszik a madárdal. Szegény pár nélkül maradt gerle nem burukkolt…