Az egész napos csend után hazaért a család, életem párja bekapcsolta a tévét, s belekezdett a szokásos esti szörfözésbe. Eddig láttam egy kis műlesiklást irigylésre méltó combizmú versenyzőkkel, a Downton Abbey sorozatból felvillantott részletből kiderült, hogy egy inas nem lehet magasabb 180 centiméternél, egy női hang elárulta, hogy a kanadaiak kedvenc jégkrémje epres sajttorta ízű, valamint hogy a sós karamella titka a tengeri sóban van, amitől szokatlanul édes lesz a cukorka. Mindehhez öt perc sem kellett, mivel mereven elzárkóztam attól, hogy megtudjam, miért volt akkora ováció a snooker-meccs közben.
Most Horatio Cane (CSI: Miami) jellegzetes sili fejtartásával elkezd kiadni egy parancsot, de a mondatot Hadházi László fejezi be a szomszéd csatornán. A Hawaii Five-0 jóképű főhősei MacGyvert játszanak egy autó alatt némi papírtörlővel, és a furgon csomagterének ajtajából akarnak hidat építeni, de aztán Isten tudja honnan, szálegyenes deszkákat kerítenek elő a dzsungel közepén. Még neki sem kezdenek a munkának, amikor Bujtor István belép, s pörge kalapban komótosan falatozni kezd az asztalra tett küzmös bográcsból. „Tudja, csendbiztos uram, a bitófán is csak addig nehéz lógni, míg hozzá nem szokik az ember” *– mondja a vele szemben ülő betyár, majd valaki cifra szűrben ellovagol a templom irányába. Megszólal a kecskeduda, ránk zuhan az éjszaka. A betyár puskával kezében bekopog a csendbiztos ajtaján, ahonnan kinéz a felül fogatlan Imre, aki a képaláírás szerint szereti a nőket. S már száguld is tovább a mókavonat: a szellemirtók lendülnének akcióba, de csak tíz másodperc jut nekik, mert jön Tom Hanks csupéron, számkivetett Robinsonként, ahogy előbb dühösen kirúgja a barlangból egyetlen társát, Wilsont, a strandröplabdát, majd kétségbeesetten keresni kezdi a sötétben. S reklám!
Azért 2013-ban ilyentájt mit nem adtam volna egy ilyen kultúrsokkért... De csak négynapos áramszünetet kaptam, tíz fokosra lehűlt lakással, influenzásan, két számítógépfüggő gyerekkel, akik kínjukban ráfanyalodtak az olvasásra. Míg le nem merült a telefonunk, mi is gyakran elolvastuk a Belügyminisztérium esemesét: „Segítünk! Ne hagyja el a gépjárművét! Ha elfogy az üzemanyaga, üljön át másik gépjárműbe!” Úgy sajnálom, hogy valamelyik telefoncsere során eltűnt ez a kordokumentum, ez az egész életre, sőt azon túl is érvényes jótanács. Hiszen a vég közeledtekor is hasznos lehet az üzenet: „Segítünk! Ne hagyja el porhüvelyét! Ha leáll a pulzusa, üljön át egy másik testbe!”
De ez már egy másik dimenzió.
„Mondd, te kit választanál?” **
„Tüzoltó leszel s katona!/ Vadakat terelő juhász!” ***Helikopterpilóta, gázszerelő, poloska, lárva, zöld fű közt árva, kék ibolyácska...
Én – ha tényleg lehet majd választani – azt hiszem, sós karamella leszek...
[Örömnapló: 76.nap]
