Régóta vágytam már klasszikus, házikó formájú madáretetőre. Néhány hete láttam is egyet, elmeséltem Misinek, és szaporán verdestem a szempilláimmal. Vette a lapot, hamarosan kint lógott a szép kis etetőm a tűztövisen – pont ráláttam az ablakból. Igen ám, de a mindenféle magvakból, főleg kölesből…

„Én nem csak azoknak adok ajándékot Valentin-napon, akiket szeretek, hanem a tanáraimnak is” – hangzott pár éve a vallomás, bár akkor azt gondoltam, csupán belegabalyodott a mondanivalójába a hetedikes kissrác. De nem. Őszinte volt, őszintén utált minden tanárt. A szív alakú fémdobozba zárt édesség…

Tartozom egy vallomással: az emberek azon csoportjába tartozom, akik tolatás vagy rázósabb előzés közben kikapcsolják az autórádiót. Biztosan kell nekünk a zavartalan hallás ahhoz, hogy jobban lássunk. Ugyanakkor a főzés, mosogatás közben szeretek hangoskönyvet, kabarét, filmet hallgatni – igen,…

Azt mondják, minél több évtized van az ember háta mögött, úgy kezd egyre élesebben emlékezni réges-régi dolgokra, ám nehezen lehet vele zöld ágra vergődni, ha arról van szó, mondta-e este, hogy reggel majd kenyeret is kell venni. Nem is tudom... Nekem ma reggel támadt egy fantasztikus ötletem.…

Hasogató fájdalommal ébredtem, bár éjszaka sem volt jobb a helyzet. Ez megalapozta rendesen a napomat. Ráadásul elkövettem azt a hibát, hogy napközben elolvastam néhány friss hírt – illetve csak a szalagcímeket, de az is bőven elég volt. Nagybeteg gyerek miatt öngyilkos anya, idős néniket…

Néhány éve nagy poénnal készültünk egyik kedves sógorom fiának az esküvőjére. Mivel a vőlegényről tudtuk, hogy kizárólag egymástól eltérő zoknikat hajlandó felvenni, joggal feltételeztük, hogy ezen sajátos szokásán most sem fog változtatni. Azt találtuk ki, hogy a férjem és a két fiam is felemás…

Egyre inkább konzervatív leszek, ahogy zúg el felettem az idő. Látom én, hogy van millió társasjáték, mindenféle csillivilli dobozban, sok-sok kellékkel, bonyolult szabályzattal – csilliárdokért. Az én örök kedvencem mégis a Ki nevet a végén: keménypapír tábla, színes bábuk, dobókocka. Slussz. Ez…

Szeretem a csigaházakat. Az ember automatikusan forgatni kezdi a szemét, ha csigaházat lát, muszáj követni az ívet – én mindig kívülről befelé teszem, az óramutató járásával ellentétes irányban. Ez itt egy szemet gyönyörködtető darab, amelyből vélhetően rég kipusztult a tulajdonosa.…

Nem kellett volna újrakezdeni a tévénézést. Illetve, ha csak nézegetem a készüléket, de nem kapcsolom be, nem teremtek magamnak újabb problémát. De az van, hogy Misi tévézési szokásaihoz kell alkalmazkodnom, márpedig nála él a tíz másodperces szabály, vagyis amíg nem talál kedvére valót, addig…

Rég volt ilyen rossz napom. A ketrecharcos érezheti így magát a kilencedik menetben vagy egy edzőtáborban, ahol kifejezetten a lábszár megacélozása a cél – ennek érdekében ütik, rúgják, tán még harapdálják is a jobb sorsra érdemes testrészt. A belém hasító fájdalomtól a legváratlanabb pillanatokban…

Valami egészen mást kerestem a neten, amikor bevillant a cím: Kramer kontra Kramer. A könyvet többször is olvastam, a filmet csupán egyszer láttam, ezért most semmiképpen nem hagyhattam ki. Nagyon élveztem! Furcsa, hogy mennyire elevenen élnek bennem a szereplők, a párbeszédek, s milyen sok régen…

Már nem emlékszem, melyik gyűrűzött be hamarabb, a Halloween, a Valentin-nap vagy a karácsonykor ajándékot hozó Télapó – igazából mindegy is. Toleráns embernek tartom magam. Nem gondolom sátánistának, ha valaki tököt farag; nem zavar, ha embernyi piros ruhás alakot függeszt az eresze alá, csókokat…

Valamikor régen, amikor még sokkal kalandvágyóbb voltam, nagyon szerettem volna felpróbálni egy középkori páncélt. Nem akartam én lóra ülni benne, harcolni meg aztán végképp nem – egyszerűen tudni vágytam, milyen érzés felölteni. Milyen a súlya? Tudnék-e benne mozogni? (Csak súgva: és pisilni?)…

Az utóbbi hónapok nem voltak egyszerűek. Az életterem annyira beszűkült, hogy üdítő változatosságot jelentett a rendszeres gyógytornára járás. De ott meg nehéz volt a falnyi tükör előtt szembesülni eltorzult testemmel, csúnya járásommal, önnön gyengeségemmel, félelmeimmel. Kicsordult a könnyem, ha…

Nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy – mondta anno Hofi Géza. De csak nem lehet igaz ez az én esetemre is!? Az történt ugyanis, hogy mind a betegfelvételkor a traumatológián, mind a kórteremben, de még  műtőben, sőt az oda-vissza vezető úton a hordágyon is meg kellett állapítanom, hogy vagy…

Ezt a jó kis képet még valamikor a balesetem előtt találtam. Felhívnám a figyelmet a csoport nevére... Olyan magyarosan sírva vigadós. Most lett aktuális. Én is így vagyok valahogy. Ha minden a tervek szerint alakul, ma megszűnök metal lady lenni, vége a titáncsajoskodásnak, kiveszik belőlem a…

Hajnalban megszólalt az ébresztő, s előttem hirtelen lefutott az életem: menni kell a kórházba, de én még össze sem csomagoltam, nem epiláltam, azt sem tudom, mibe öltözzek, ami feljön majd a lábamra a műtét után is. Soha nem hagyom az ilyesmit az utolsó pillanatra, de most szándékosan nem pakoltam,…

Valami gond van az Internetemmel, nem tudom használni a Facebookot, mert egyetlen posztot mutat csupán és a videókat. Frissítettem a lapot, újraindítottam a gépet, kikapcsoltam, visszakapcsoltam, szentségeltem – hiába. Egyetlen poszt jelenik meg, aztán csak az üres fehér négyzetekben fogó…

Altatóorvosi vizsgálatra kellett ma mennem, izgultam rendesen, hiába nyugtatgattam magam, hogy ez még nem a műtét. 9.52-re voltam előjegyezve, Misi agyára mentem, mert hamar el szerettem volna indulni, hogy inkább ott várjunk, mintsem elkéssünk. Végül bejött egy munkahelyi telefon, addig én enyhe…

Gyerekkoromban senki nem ijesztgetett csúszómászókkal, legfeljebb a fiú osztálytársak jöttek túl közel az arcomhoz egy-egy cserebogárral – ami ugye mégsem csúsz-mász állat, kivéve, ha kiszedik a lábait, brrrr –, hogy nézzem meg, ez egy királynő, mert piros a tora. Farkas sem lakott a Bence-hegyen…

A hőmérő tíz fokot mutatott, de melegebbnek éreztük a levegőt, amikor délelőtt kimentünk a határba. Olyan városi módon kirándultunk: az erdő széléig autóval, onnan gyalogosan. Mit mondjak? Fura túra volt. Kellemesen ruganyosnak éreztem a talajt, de nem tudhattam, hogy a következő lépésnél lesüpped-e…

Ha nem lenne ismerős a cím, írok még pár idézetet abból a filmből, amit ma elcsíptem: „Ez nem kicsi, ez sűrű.” „Mondja meg neki, hogy vigye be a kettest a négyesből a hármasba!” „A kankalin sötétben virágzik.” „Meg vagyok átkozva” – már dereng, ugye? „Néni kérem, Bagaméri úrhoz van…

Bár a posztjaimat apró-cseprő örömeim megosztására szántam, ráadásul kedves tanítványaim szerint pénteken csak öröm van, de valami kikívánkozik belőlem a tegnap történtek kapcsán: elolvastam a bombariadós cikkekhez írt kommenteket, illetve bekukkantottam az asszonypletyis csoportba, s…

A mai gyógytornán volt némi új kínzás, de alapvetően a régieket variáltuk. Például az instabil párnáról fel kellett lépnem az instabil féllabdára, a jamperre. Ballal nagy vinnyogva ment is, bár szörnyen féltem, amikor fel kellett zárkóztatnom a jobbomat. Aztán jött a neheze: jobbal ilyen magasra,…

Olyan nincs, hogy valami nem sörnyitó – tartja az aranymondás, aminek valóságtartalmát nem tudom ellenőrizni, mivel nem vagyok sörissza ember, sőt az alkoholok más jeles képviselőivel sem vagyok barátságban. Jobban kedvelem ezek „kísérőit”: a gyömbért és a tonikot, a citromkarikát, no meg a sós…