Három éve április 6-án lágyan hullott a hó, de nem volt túl hideg az idő. Gyorsan összekapartam annyi anyagot az autó tetejéről és a motorháztetőről, amiből kijött egy hóember kackiás krumplibajusszal, virágcserép csákóval, tujatermés gombokkal. A kicsi huszár pár órát töltött ezen a szép földi…

Huszonhat évvel ezelőtt hasonlóképpen éreztem magam, mint mostanság: nehezen bírtam járni, hamar elfáradtam; ha leültem pihenni, sokszor csak segítséggel tudtam felállni. Teljesen érthető és természetes oka volt ennek: első gyermekem úgy döntött, neki jó még odabent, s ráhúz pár napot. Ekkor már…

Ma reggel meginogtam, és szomorú hírt posztoltam. Aztán eszembe jutott, hogy pénteken csak öröm van, meg a 94. nap kezdődik a százból, már csak egy hetet kell kibírnom. Levettem, bocsánat. Jövő héttől is ráérek azon keseregni, hogy a térdprotézis-várólistára sem kerülhetek fel, amíg nem fogyok 20-30…

Aki makkegészséges, nem biztos, hogy megérti, mekkora sikerélmény úgy beülni az autóba, mint egy normális ember, s nem mint egy Glamour-modell, aki a rövid és szűk szoknyája miatt kénytelen összeszorított térdekkel és lábszárakkal a fenekén forogni. Roppant sikkes amúgy, de elég mesterkélt mozdulat…

Életem mostanság oly kiszámítható, mint a háromszög kerülete, ha ismerjük mindhárom oldalának hosszát. Azért vannak néha kis meglepetésbonbonok. Nem mindegyik finom... Reggel táppénzes ellenőrzésre kellett mennem. Tudtam, mivel gyalog megyek, nagyon el fogok fáradni. S mivel bot nélkül most először…

Többször írtam már arról, hogy szeretem a repülő szerkezeteket, meg persze a madarakat, rovarokat, pillangókat. Ha létezne szárnyas ló – nem akarom leírni politikailag besározódott nevét –, azt is szeretném. A rigók, katicabogarak közeledtét nem jelzi radar, de a gépekét igen. Ma többször is…