Még a párnacihából kihullott pihe sem lebben, bár valamennyi ajtó, ablak sarkig tárva. Áll a levegő, pedig jól jönne egy kis szellő a húsvét előtti nagymosáshoz... Csak kétszerre fér be a mosógépbe az összes ágynemű, de abban bízom, mire lejár a második program, ebben a kellemes melegben az első…

2024 októbere, a szalagavató óta nem voltam társaságban - mit társaságban, a tornán és a vizsgálatokon, kórházon kívül sehol - , nagyon ki voltam már éhezve egy kis jóra. És az esténk nagyon jó volt! Köszönöm mindenkinek, aki kíváncsi volt arra, hogyan írunk mi, a Szabolcsi Szépíró-kör tagjai és…

Ma van az év 100. napja. Onnan tudom ilyen pontosan, mert ez a 100. örömnaplós bejegyzésem. Megkönnyebbülést kellene éreznem, meg valamiféle büszkeséget, hogy ismét meg tudtam csinálni, mint a covid után. De egyelőre az munkál bennem, hogy jó lenne a végére valami frappáns, szuper, emlékezetes.…

„Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég, / Zöld ág virított a föld ormain” – szavalom magamban Vörösmarty örökbecsű sorait, miközben kihurcolkodom az udvarra. Végre, végre! Boldog sóhajjal nézek körül. Az átható tekintetű Feketedög két méterre hever a napozóágytól, lustán csap egyet-egyet tekergőző…

„Az embert ez tartja a pályán, nem a gravitáció” – írtam 2016-ban egy táblaképhez, amelyen a NYELVTAN szót sok-sok szívvel rajzolták körül a gyerekek. Bolond pedagógus, mondta annak idején az ilyen szituációk alkalmával édesanyám, aki szintén zenész, vagyis pedagógus volt. A tanárember úgy van…

Az éjjel megfagyott a magnólia. Most barnán lógnak az ághegyekről a tegnap még lilás-rózsaszín sziromlevelek, mint megannyi csüggedt pillangó. Mintha szélnek eresztettem volna egy kosárnyi vöröshagyma héjat, s mind fennakadt volna a liliomfán. Már csak azért is szomorú látvány, mert a magnólia…

Három éve április 6-án lágyan hullott a hó, de nem volt túl hideg az idő. Gyorsan összekapartam annyi anyagot az autó tetejéről és a motorháztetőről, amiből kijött egy hóember kackiás krumplibajusszal, virágcserép csákóval, tujatermés gombokkal. A kicsi huszár pár órát töltött ezen a szép földi…

Huszonhat évvel ezelőtt hasonlóképpen éreztem magam, mint mostanság: nehezen bírtam járni, hamar elfáradtam; ha leültem pihenni, sokszor csak segítséggel tudtam felállni. Teljesen érthető és természetes oka volt ennek: első gyermekem úgy döntött, neki jó még odabent, s ráhúz pár napot. Ekkor már…

Ma reggel meginogtam, és szomorú hírt posztoltam. Aztán eszembe jutott, hogy pénteken csak öröm van, meg a 94. nap kezdődik a százból, már csak egy hetet kell kibírnom. Levettem, bocsánat. Jövő héttől is ráérek azon keseregni, hogy a térdprotézis-várólistára sem kerülhetek fel, amíg nem fogyok 20-30…

Aki makkegészséges, nem biztos, hogy megérti, mekkora sikerélmény úgy beülni az autóba, mint egy normális ember, s nem mint egy Glamour-modell, aki a rövid és szűk szoknyája miatt kénytelen összeszorított térdekkel és lábszárakkal a fenekén forogni. Roppant sikkes amúgy, de elég mesterkélt mozdulat…

Életem mostanság oly kiszámítható, mint a háromszög kerülete, ha ismerjük mindhárom oldalának hosszát. Azért vannak néha kis meglepetésbonbonok. Nem mindegyik finom... Reggel táppénzes ellenőrzésre kellett mennem. Tudtam, mivel gyalog megyek, nagyon el fogok fáradni. S mivel bot nélkül most először…

Többször írtam már arról, hogy szeretem a repülő szerkezeteket, meg persze a madarakat, rovarokat, pillangókat. Ha létezne szárnyas ló – nem akarom leírni politikailag besározódott nevét –, azt is szeretném. A rigók, katicabogarak közeledtét nem jelzi radar, de a gépekét igen. Ma többször is…