Ki kellett engesztelnem Boci cicát, mert kénytelen volt részt venni egy régi mondás megtestesülésében: kivágják, mint macskát… Karácsony éjszaka volt. Hajnali fél kettő tájt ki szeretett volna menni. Diszkréten nyervogott egyet, de sajnos hiába forgattuk a kulcsot a zárban, az csak nem akart…

Ahogy a frissen hullott hó elfedi a bokor tüskéit, borítsunk mi is fátylat ennek az évnek minden bánatára, fájdalmára, sérelmére. Nézz társad szemébe: ott van benne a hit. Tekints gyermekeidre: ők a remény. A szívedben él a szeretet. Végy mély levegőt a hóesésben: ez maga a béke. Nem kell…

Az összes falevél lehullott már a fákról – szinte mindet haza is hordtam, lepréseltem, tele velük minden ócska füzet, vastag könyv. Hiába, ha a színét meg is őrzi, fényét, selymét veszti valahány. Eltelik pár hét, s csak bosszankodom, mert mindenhonnan levélmúmiák peregnek, mégis próbálkozom, nem…

Ma felemás zokniban mentem dolgozni. Direkt. Hosszú ideje terveztem, egyszer majd elmesélem, miért. A választott darab gyárilag felemás: bordó-fehér került a balomra, fekete-bordó a másikra. Bátran mondhatom, ez a nap megváltoztatta az egész világképemet. Én nem is értem, miért fordítottam…