Negyvenhét napja döntöttem úgy, hogy ismét örömnaplót írok. Vagyis minden áldott nap találnom kell valami szépet, örömöt adót, ami boldoggá tesz engem. Egyszer, a covidból gyógyulva már eljutottam százig, talán most is sikerülni fog. Köszönöm mindenkinek, aki megtisztel azzal, hogy betekint a…

Be kell vallanom valamit: nem nagyon értek a képzőművészetekhez. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy nekem soha, de soha nem volt rajzszakos rajztanárom, másrészt pedig felnőttként már nemigen volt időm pótolni hiányosságaimat ezen a téren. Így aztán előfordul, hogy olyan alkotás tetszik meg, amire a…

Gyerekként nagyon szerettem Kisjó Sándor humoreszkjeit, s ahogy zúg el felettem az idő vasfoga – le se tagadhatnám, hogy rajongok a képzavarokért is –, egyre többször érzem magam olyan szituációkban, amelyekről Kisjó is írt. Az egyik szösszenete arról szólt, hogy a férj úgy döntött, csütörtök…

Tegnap azt terveztük, hogy ma megünnepeljük Szentheverdel napját, vagyis csak lustálkodunk, maximum a hűtőig vonszoljuk el magunkat. Főzni nem kell, megesszük azt a pár darab fasírtot és rántott húst, ami már nem fért be a gyerekek csomagjába, meg a maradék levest, sült húst, süteményeket. Aztán…

Milyen örömöt találhatok egy olyan napban, ami úgy ér véget, hogy üres a ház? A gyerekek elmentek, csak kóválygunk ide-oda nélkülük, mit két árva paszuly. Az vigasztal, hogy ma délelőtt legalább annyit sütöttem-főztem, mintha újra kezdődne a karácsony, hogy pár napig tele legyen a hűtőjük. El is…

Kihozom a karácsonyból, amit lehet – mondja Misa, s kinyitja a hűtőt. Este fél nyolc van, most ért véget egy parázs Ki nevet a végén? játékdélután. Ha valaki már nem emlékszik rá: négy figurát kell a célba juttatni, fontos a taktikázás, ha úgy adódik, le kell venni az ellenfél utunkba kerülő…

Akit egyszer a kígyó megcsípett, a gyíktól is fél, avagy a macska, aki egyszer felült a forró kályhalapra, a hidegre sem fog felülni többé – nos, így vagyunk mi a lázas, hideglelős, végtagfájós állapotokkal. Lehet, hogy csak egy megfázás, de ha covid, nekem nem hiányzik belőle egy (igazolt)…

Ma csak öröm van. Végre mindkét gyerek itthon, ők díszítik a fát, mi Misivel bőszen főzünk. Nem akarok szirupos amerikai filmet háttérzajnak, a találomra elindítottban rútul káromkodnak. A következőben is. Évek óta nem láttam Kevint. Nosza!  Aha... „Tartsd meg az aprót, te mocskos állat!” Akkor…

Az emberek többségét semmi nem szórakoztatja úgy, mint mások bénázása. Adok ehhez némi muníciót, mivel nálunk ma bakiparádé volt. A még tegnap elkészült, három különböző színű pillecukor az utolsó fázisra várt a hűtőben. Ahogy kiemeltem a tepsiket, rögtön rájöttem, hogy két dolgot elfelejtettem…

Ha csak annyit mondok, hogy kész a mézesem, a konyhában járatlan ember nem tudja, hogy ez mit is jelent. Dupla adagot gyúrtunk be tegnap este, vagyis egy kiló lisztből barkácsoltam ma délután megszámlálhatatlanul sok csillagot, szívet és fenyőfát. A díszítést holnapra hagytam, az külön műsorszám…

Kialakult szokásaimat megszegve ma délután nézegettem egy ideig a Facebook-hírfolyamot. Úgy tűnik, a mesterséges intelligencia által generált adathalász program legyőzte a korábbi évek kandallós, karácsonyfa előtt hasalós, full elegáns, ámde zoknis, napokkal szenteste előtt már ajándékot bontogatós…

A fotón egy látszólag indokolatlan bagoly van, hiszen semmi köze nincs a főzéshez. Ám egy bagoly soha nem indokolatlan! Új kolléganőnk karácsonyi meglepetéssel készült nekünk: a kedves befogadásért húzhattunk egy-egy karácsonyfadíszt. S mit húztam, na mit húztam? Sőt húhúúztam? Hát persze, hogy egy…

Ez a ködös, szürke idő a maradék életkedvemet is elveszi. Hiányzik a havas fenyőfák, háztetők látványa. Fehér teher alatt roskadozó tuját, tűztövist, kecskerágót akarok. Károgó varjakat a pilinkélő kavargásban. Cicák kerek tappancslenyomatát a járdán, ék alakú madárnyomokat az etető tetején. Gömböc…

Saját magamat is megleptem ma hazafelé jövet. Pepitában remekül hoztam a 2-5 éves kisfiúk szintjét. Az történt, hogy harmadjára jutottam át a Tesco körforgalom után a lámpánál, s így volt időm alaposan szemügyre venni az előttem álló autót. Már önmagában ez sem jellemző rám, mert a járművek közül…

A mai nap örömteli várakozással telt. Nem, a várakozásomnak semmi köze az advent időszakához, mint ahogyan ez a naplószerűség sincs kapcsolatban semmiféle vallásos áhítattal. A bagolyvárás nemes művészetét gyakoroltam egész nap. A megszokás kiugrasztott az ágyból öt óra előtt. Mivel senki nem látta…

Nem tudom, mit csinált a Tréner Kft. egyik repülője ma reggel a piac fölött, de először azt hittem, zuhan a kisgép. Nem zúgott a hajtóműve, a szárnyak majdnem derékszöget zártak be a talajjal, oldalról láttam mindkettőt, de mire szólhattam volna Misinek, már normálisan repült. Csak hangja nem volt…

Kell egy csapat – mondta Minarik Ede, a mosodás a Régi idők focija című filmben. Nos, a képen látható gyerekek nem alkotnak klasszikus csapatot, de van egy közös szenvedélyünk: a kortárs irodalom. A kemény maggal már másfél éve találkozunk hetente egyszer, a többiek szeptemberben csatlakoztak.…

A nap legnagyobb öröme, hogy csak egyet kell aludnunk, s végre péntek, vége lesz a hétnek, amelyen nemigen láttunk napsütést. Ez sokat rontott a mai hangulatomon. Zúzapörkölttel vigasztaltam magam. Amíg ettem, csak remek dolgokra gondoltam, aztán az utolsó falatnál már jött a lelkifurdalás. S ha már…

Egy nagy-nagy globális faluban élünk, amit számomra mi sem bizonyít jobban, hogy egy véletlenül elindított Reels-videóban bambuszt aprító indiai emberről a fatörzset faragó székely bácsikás vicc jutott az eszembe. Tudjátok, amikor Áron bácsi bőszen dolgozik a fatörzsön, a szomszédja meg jövet-menet…

Fogalmazhatnék úgy is, hogy szoros napirend szerint élek, de valójában inkább a szokásaim rabja vagyok. Nekem úgy indul jól a napom, ha otthon mindent elvégzek a megszokott időre, s reggel hét óra öt percre bent vagyok az iskolában. Azért tudom ilyen pontosan, mert hétkor szoktam leparkolni, kis…

Gyermekkorunk édességeire gondolva kell egy laza mozdulat, amivel megtörli az ember a szája sarkát, mert beindul a nyálelválasztás. A csomagolás látványa is elég, hogy fel tudjam idézni az ízeket a Tibi csokitól a piros mogyorósig. Sokféle nugát, ostya és krémcsoki... Utasellátós csokiroló...…

Amióta a gyerekek kirepültek itthonról, sokféle dolgot meg kellett szoknom. Például amikor először hangzott el, hogy a ¾ kettes vonattal mennek haza. Haza... Au! Otthon maradtak az ételtartó műanyag dobozok. Otthon... Jaj! Persze, hozzá lehet edződni, de az elején fájt egy kicsit. Nem vagyok ostoba,…

Nem akarok hosszan elmélkedni a szerencséről. Könyveket lehetne írni erről a témáról. Legyen elég annyi, hogy többnyire kevesebb van belőle, mint amennyire szükségem lenne. A régi vicc poénja jut eszembe a tyúkszart megkóstoló rendőrökről: „Még szerencse, hogy nem léptünk bele!” – na valahogy így…

Remek dolog jó társaságban az újságban szerepelni, a címlapon látni magamat pláne, de nem tudtam ezidáig, hogy jobb hely is létezik ennél: egy idős családtag kis kopott, jobb napokat látott pénztárcája. – Azonnal megláttalak az újságban Gyöngyikém... Rékám... Ancsám... – Tündém – segítek! – Jaj,…

Reggel és délelőtt havas eső esett, aztán átváltott sima esőbe. Taknyos, nyúlós, álmosító idő volt egész nap. A hetedik óra után Ritával együtt indulunk, egymáshoz közel szoktunk leparkolni. Szürke ég alatt a szürke utcán szürke arcú emberek. Néhány vigyori fiatal az osztályomból ránk…