Ha valaki tériszonyos, igyekszik elkerülni a létrákat, magasleseket, az üveghidat még fotón sem nézi meg. Ha pókfóbiás, nem fog madárpókot kérni karácsonyra. Aki viszolyog a kígyóktól, a levedlett kígyóbőrt is csak bottal piszkálja arrébb.
Ha érzékeltetni szeretném, mit is éltem át ma, talán maradjunk az ofidiofóbiánál. Tételezzük fel, hogy utálom a kígyókat. De tudom, hogy a gyógyulásomhoz mégis fel kell vennem egyet a nyakamba. Egyszer, kétszer, háromszor. Aztán táncot kell lejtenem vele, és még igyekezzek jó képet is vágni a dologhoz. Ezzel álmodom, s álmaimban a kígyó fojtogat. Cafatokra tép, lenyel, s elégedetten böfög. A farkával pajkosan ütögeti a sírhantot, amelyben az emészthetetlen maradványaim nyugszanak.
Az én kígyóm a jumper. Igaz, hogy úgy néz ki, mint egy Egyenlítőnél kettévált földgömb, de annyira rettegek tőle, hogy már a pöttyös szivacslabdára is görbe szemmel nézek. Tényleg képes vagyok jumperekkel álmodni – szörnyű dolgokat. Azt hogy elvesztem az egyensúlyomat, s újra összetöröm magam. Volt pár találkozásunk már, nem érzem alaptalannak a félelmemet.
Ma annyit billegtem a félbevágott szörnyetegen, mint még eddig soha. Mit mondhatnék: a zabszem síkosítóval sem... Nagyon féltem. Féltem, amikor felléptem, amikor leléptem, amikor a step padról átléptem, de legeslegjobban akkor, amikor a jumperről hátraléptem a stepre. Most furán érzem magam. Mint több órányi utazás után, amikor már rég magad mögött hagytad az állomást, sőt, a puha ágyban fekszel, de még mindig érzed a vonat ringatását. A térdem pedig... Mintha valami bizarr beavatási szertartáson vettem volna részt, ahol csak az kerül be a csapatba, aki egy bazi nagyot rúg a lábamba. Jelentem: mind a harmincan bent vannak...
A legeslegjobb ma, hogy sokféle sportszerem van már, de ilyen rusnya kígyóm, vagyis jumperem nincs, ennélfogva legalább itthon nem kell táncikálnom rajta. De igazán nyugodt nem lehetek, mert a jumper azt hiszi, én vagyok a Terminátor, s beszólt nekem az ajtóból: még visszatérsz... Na, ki lenne segítve velem a világ: egy tériszonyos Terminátor...
Gyorsan meg kellene tanulnom járni, mert már elég volt a rémálmokból!
[Örömnapló: 86. nap]
