A hőmérő tíz fokot mutatott, de melegebbnek éreztük a levegőt, amikor délelőtt kimentünk a határba. Olyan városi módon kirándultunk: az erdő széléig autóval, onnan gyalogosan. Mit mondjak? Fura túra volt. Kellemesen ruganyosnak éreztem a talajt, de nem tudhattam, hogy a következő lépésnél lesüpped-e a bakancsom vagy „domb” lesz ott, amin fennakadok. Mert fennakadok... Keveset mozogtam ilyen terepen mostanság.
Lassan végig sétáltunk az erdőnk hosszabbik oldalán, aztán rákanyarodtunk a régi erdei ösvényre. Ott gyérebb az aljnövényzet, keményebb a talaj, hosszabb útja van az emelkedőnek, lankának. A folyamatos lefelé haladás roppant fárasztó volt, széles terpeszben mentem, egy helyen megálltam, fotózásnak álcázva a pihenést. Eddig fel sem tűnt, hogy nem asztallap simaságú az út... A különböző tulajdonú erdőket az őzek-szarvasok országútja köti össze, frissek voltak a nyomok, de nem mutatkoztak a négylábúak. Biztosan túl hangosan ziháltam.
Még alszik az erdő. Több repülőgépet láttunk, mint madarat. Egy helyen sajátos csendéletre bukkantunk: az ágak alatt békés egyetértésben feküdt összesimulva egy sörös- és egy tejes doboz. Micsoda buli lehetett itt...
Visszafelé már belekaroltam Misibe. Próbáltam szépen lépkedni, a bal lábamat nem felkapni, a jobb térdemet kellő időben behajlítani. Arról beszélgettünk, milyen nehéz folyton kontrollálni minden mozdulatot, amikor meginogtam, mintha kiszaladt volna alólam a lábam. Ott álltam az erdő közepén, s nem tudtam megmozdulni. Nem volt vicces érzés. Misi azonnal elindult az autóért, én két kézzel kapaszkodtam Bencébe. Aztán valahogy sikerült ráterhelni a jobb lábamra, s lassan újra elindultunk. Azt hittem, lesz erőm teljesen visszasétálni, de megkönnyebbültem, amikor mellém gördült a felmentő sereg. Annyira, hogy szépen nekidőltem a kocsiajtónak, mert nem vettem észre egy keresztben fekvő ágat, s természetesen beleakadt a lábam. De ezen a bénázáson már csak nevetni tudtunk.
Kellett pár óra pihenés, de büszke vagyok ám magamra. Többet ért ez a kis séta, mint akárhány lépés a taposógépen. Alig várom az ismétlést. Persze a leblokkolás nélkül...
[Örömnapló: 26. nap]
