Régóta vágytam már klasszikus, házikó formájú madáretetőre. Néhány hete láttam is egyet, elmeséltem Misinek, és szaporán verdestem a szempilláimmal. Vette a lapot, hamarosan kint lógott a szép kis etetőm a tűztövisen – pont ráláttam az ablakból. Igen ám, de a mindenféle magvakból, főleg kölesből gyúrt cinkegolyó egyetlen cinegét vonzott csupán, az is csak addig harkálykodott rajta, amíg ki nem faragta a napraforgó magokat. A többiről megvolt a véleménye, amit pöttyentés formájában fejezett ki. Mivel nem madárvécét akartam, hanem nagy forgalmú étkezdét, ismét pislogtam párat jó szaporán, s lőn is estére egy nagy zacskó apró, fekete napraforgónk.

Valószínűleg csupa hím egyed lakik a környéken, mert a hasukkal azonnal meg lehetett fogni őket. Azt viszont sajnálom, hogy hihetetlenül megcsappant a madárállomány: délig négy széncinege váltotta egymást, szinte némán. Délután szokatlan hangra lettem figyelmes: egy fekete fejű, szürke testű, karcsú madárkát üldöztek a cinegék. Barátcinege! Vagy kormosfejű cinege? Ezt a kettőt mindig keverem, mert olyan apró különbségeken múlik, hogy határozott vagy sem a torokfoltja, van-e világos rész a felső csőrkávánál, no meg hogy fényes-e az a fekete fej vagy tompa. Ember legyen a talpán, aki ezt röptében meg tudja állapítani. Szerencsére tettünk némi eleséget az ablakpárkányra is, így le tudtam fotózni, amikor lihegve felkapott egy magot. Mégis barátcinege. Két irányból támadtak rá, azonnal berepült a tűztövis bokorba. Míg a cinkék ezzel a mókával voltak elfoglalva, egy veréb szépen feltelepedett a párkányra, s egyik magot szedte a másik után. Közben forgatta ám a fejét, mert egyedül nem olyan bátor. Bezzeg csapatban! De én bírom a verebet, akkor is, ha lármás madár. Csak nem tudom, ők is hová lettek, hiszen itt fészkeltek a nyáron a kupás cserép alatt, s mindig kétszer is költenek. Furcsa.

Ez a szempilla rebegtetés is nagyon elgondolkodtatott. Nem is értem: miért nem vetettem be ezt a csodafegyvert korábban? Vagy a titok inkább abban rejlik, hogy ez a vigasz azért, mert azon a kora nyári napon nem verdestek elég szaporán a szárnyaim?

[Örömnapló: 46. nap]