Nem kellett volna újrakezdeni a tévénézést. Illetve, ha csak nézegetem a készüléket, de nem kapcsolom be, nem teremtek magamnak újabb problémát. De az van, hogy Misi tévézési szokásaihoz kell alkalmazkodnom, márpedig nála él a tíz másodperces szabály, vagyis amíg nem talál kedvére valót, addig folyton csatornát vált, s az egyes műsorok nem kapnak több esélyt tíz másodpercnél. Aztán, amikor megállapodik valami kerékpárversenynél, pool biliárdnál, esetleg Kanada vadonjaiban, az emberiségtől minél távolabb új életet kezdő kovács, vadász vagy egyéb remete izgalmas élettörténeténél, fél percen belül mély kómába merül. Szerencsés esetben a távkapcsoló kiesik a kezéből, bár arra azonnal felriad. Ilyenkor megnyom egy gombot, majd újra elalszik, csak kicsit jobban szorítja a távirányítót. Én meg nézhetem a rozoga, szakállas bácsit, aki farkasfogakból készít menő nyakláncot élete párjának, hallgathatom a fémkereső vijjogását – néha arra gondolok, milyen dühösek lehetnek a kincskeresők, ha mégsem sikerül a kamerák előtt megtalálni azt a nagy darab aranyat, amit direkt eldugtak a vízmosás szélén. Az amerikai focival már teljesen megbarátkoztam, bár szívem szerint lekeverném a magyar kommentátorokat. Ez minden sportközvetítésre igaz.
A nagy kapcsolgatás közepette időnként elcsípek egy-egy filmet, amit szívesen megnéznék. De valahogy pár percen belül jön egy reklám, gyorsan el kell kapcsolni. Még szerencse, hogy folyton ismétlődnek a műsorok, így egy-két hónap alatt előbb-utóbb minden részletet láthatok, csak fejben össze kell rakni. Memória kérdése az egész.
A filmelőzetesekből tudtam meg, hogy megfilmesítették az Agatha Raisin-könyveket, de abba az irányba még nem működött a lépegetés, egy percet sem láttam belőle. A Miss Pottert viszont beírtam a naptárba, időben kaptam róla értesítést, és ma sikerült elejétől a végéig megnéznem. Ez a Potter nem az a Potter. Ez másfajta mágiaág: Beatrix Potternek köszönhetjük Nyúl Pétert és barátait, s Renée Zellweger bűbájosan alakítja az angol vénkisasszonyt. Ma nagyon kellett nekem ez a lájtos kis sztori, mert jelképesen ezzel nyalogattam a sebeimet. Kiszedték ugyan a varratokat, de annyira fájt egész nap a lábam, mint még soha. Talán holnapra megváltozik az idő, s az hoz majd némi enyhülést. Mindenesetre gyönyörű nagy udvara van most a Holdnak.
[Örömnapló: 38. nap]
