Hajnalban megszólalt az ébresztő, s előttem hirtelen lefutott az életem: menni kell a kórházba, de én még össze sem csomagoltam, nem epiláltam, azt sem tudom, mibe öltözzek, ami feljön majd a lábamra a műtét után is. Soha nem hagyom az ilyesmit az utolsó pillanatra, de most szándékosan nem pakoltam, nem végrendelkeztem, hogy a púderszínű kosztümömet adják rám a kis blézerrel, ha netán... De hogy csúsztam ki ennyire az időből?

Míg a félelemtől mozdulni sem bírtam, gyors listát készítettem fejben. Tisztálkodási szerek: tusfürdőt viszek, de szivacsot nem, azt mondták, a műtét másnapján hazaengednek, addig csak nem esz meg a kosz; fogkefe és fogkrém, hajkefe; nedves törlőkendő, kis flakon kézfertőtlenítő. Törölköző. Sminklemosó. Túl nagy kiszerelésű a Micellás vizem, úgyhogy azt nem rakom be, csak beáztatok pár vattakorongot, beleteszem egy kis zacskóba, nem fog kiszáradni. A tájékoztatóban benne van, hogy a körömlakkot, sminket le kell mosni, én szabálykövető gyerek vagyok, a körmöm nem zavar, de smink nélkül nem szeretek emberek közé menni. Drága Apukám, aki csak munkás overálban volt hajlandó járni még nyugdíjas korában is, nagy tálib volt ebben: kócosan, hanyagul felöltözve a postaládán túl nem mehettünk. Szóval felkenem, két óra múlva lemosom. Akkor is kell. A rehabon sokat szenvedtem, amikor egy hét alatt hárman is megkérdezték, mióta vagyok nyugdíjas. Addig kínlódtam, míg ballal meg nem tanultam kifesteni a szemem-szám. Ennyi is elég volt, hogy ne nézzenek majdnem egy tízessel idősebbnek..

Mi kell még? Papírfélék különböző testtájak tisztogatására. Evőeszközök, pohár, textil törlőkendő. Papucs. Hálóing. Váltás fehérnemű. Parfüm. Holnapi gyógyszerek. Iratok, zárójelentések és a beutaló. Babapiskóta! Ebédidőben vagy a műtőben leszek még vagy mozdulnom sem szabad, úgyhogy egész napos koplalásra kell felkészülnöm. Pláne, ha rosszabbodik a helyzet, s az influenza miatt teljes lesz a látogatási tilalom. Akkor viszont tutira kefír lesz vacsorára, amit nem tudnék megenni. Ásványvíz! Telefontöltő. A botom! A botom itthon ne maradjon!

Fura módon a jobb lábamon gyorsabban nő most a szőr, mint a balon. Biztosan nyomja kifelé a vas, hehehe... Hát, arra most nem lesz idő, hogy kiszedjem, ha zavarja őket, majd leborotválják. De mit veszek fel? Jaj!  

– Kérsz kávét vagy még visszaalszol? – kérdezte Misi, s akkor jöttem rá, hogy ma még csak csütörtök van, és van egy teljes napom, hogy összepakoljak, s holnap reggel újra halálra válva ébredhessek. Bármennyire szeretnék is már túlesni rajta, ez volt egész nap a legnagyobb örömöm, hogy még nem ma nyiszatolnak...

[Örömnapló: 30. nap]

A fotót innen vettem.