Valami gond van az Internetemmel, nem tudom használni a Facebookot, mert egyetlen posztot mutat csupán és a videókat. Frissítettem a lapot, újraindítottam a gépet, kikapcsoltam, visszakapcsoltam, szentségeltem – hiába. Egyetlen poszt jelenik meg, aztán csak az üres fehér négyzetekben fogó töltésjelet látom. Meg a filmecskéket. Mivel a lábam is felmondta mára a szolgálatot, megadtam magam a sorsomnak, s megnyitottam a videókat. Nem kívánom elemezni, milyen marhaságokat láttam, csupán egyetlen figyelemre méltó jelenséget szeretnék leírni. Most, amikor a mesterséges intelligencia jóvoltából az emberiség olyan eszközt kapott a kezébe, amelynek segítségével nyelveket tanulhatna, edzésterveket, mintaétrendeket készíthetne, megkönnyíthetné a saját munkáját, s még sorolhatnám, mire lenne jó ez a felfoghatatlan vívmány, mire használják az emberek? Na, mire? Hát cicás videókat készítenek vele! Tízből hét videón ugyanaz a fülbemászó dal megy, különböző macskák előadásában. Ha lenémítom, akkor is felismerem már a szája mozgásából, a szeme kerekítéséből, hogy azt fújja: apache, apache. Minden videóhoz özönlenek az aléló dicséretek és lájkok. Még egy magyar politikus is posztolta az egyik cirmost. Nyugdíjas nénik hada küldte cserébe a szívecskéket, ölelő szmájlikat. A kedvencem annak a néninek az üzenete volt, aki azt írta, hogy ő nem érti, mit énekel a cicuska, de köszöni és szép napot kíván a doktor úrnak.
Én sem értem, mit énekel a cicuska, de küldök nektek párat, válasszátok ki a legcukibbat, s legyen szép napotok! Ez az igazi világbéke: csak kávé legyen, Internet és cuki, éneklő cicuskák. Sok-sok éneklő cicuska...
Az én természetes intelligenciám azt súgja, hogy el fogtok átkozni, mert egész éjjel macskákat fogtok látni, akik ütemesen fújják, hogy apache, apache... Apache, apache... Aha, aha...
[Örömnapló: 29. nap]
