Hasogató fájdalommal ébredtem, bár éjszaka sem volt jobb a helyzet. Ez megalapozta rendesen a napomat. Ráadásul elkövettem azt a hibát, hogy napközben elolvastam néhány friss hírt – illetve csak a szalagcímeket, de az is bőven elég volt. Nagybeteg gyerek miatt öngyilkos anya, idős néniket meggyilkoló fiatalember, erőszakolt a börtönből szabadult gyilkos – na nem! Ide ma nem jön be ez a beteg világ!
A Facebookom még mindig nem működik. Egyetlen posztot mutat, s mivel az asszonyok percenként sutyorognak valami újat, hiába frissítek, szinte csak ennek a csoportnak a posztjait látom. Hát, nem azonosak a problémáink. Maradnak a videók, amíg magához tér a lábam az ebédkészítés után.
A cicás videók után a leggyakoribbak az úgynevezett lifehack-ek. Pár percben mutatnak nekünk olyan ötleteket, amelyeknek segítségével időt, pénzt és energiát tudunk megtakarítani, ezáltal könnyebben és hatékonyabban szökellhetünk az élet nagy útvesztőjében. Összekeverhetünk pár egyszerű, minden háztartásban megtalálható anyagot, amivel aztán könnyedén eltávolíthatjuk edényeink aljáról a ráégett olajat. (Egy frászt!) Ha bénán néz ki rajtunk a ruhánk, egy hatalmas szabóollóval szó szerint testre szabhatjuk azt, csak bele kell vágni itt meg ott. (Mindig kiráz a hideg, nehogy húsba vágó legyen a végén.) Pár faragott székláb és némi borvörös bársony, egy jó fúró, s unalmas vécénk helyett pompás trónon... khm, ücsöröghetünk. (Azért megnézném az alkotó arcát, ha kamasz fia vagy reszkető kezű, idős apja lenne...) Elültetünk pár magot, majd semmi más dolgunk nincs, mint várni néhány hónapot, s máris törpe citromfa díszeleg a párkányon, az aloe vera letört leveleibe szúrt rózsák virágba borulnak, de a zöldségek szármaradványai is újra kihajtanak a szakértő kezekben. (Nem is értem, minek kapáltunk, gyomláltunk annyit, hiszen elég lett volna pár PET-palack.)
Az újrahasznosítós videók kegyetlenek. Ha mindaz, ami külön-külön valóban alkalmas lenne egy újabb körre, ilyen szakértő, kreatív kezekbe kerül, amik aztán összeragasztózzák, szét is csillámozzák, sós kútba teszik, onnan is kiveszik, kerék alá teszik, ott hagyják, betonba öntik, végül lelakkozzák – az minden lesz, csak hasznos nem. Gyakran szép sem. Igazat adok azoknak a hozzászólóknak, akik kérik vissza azokat a perceket, amelyeket az ilyen videók megnézésével töltöttek. De az ember valami hipnotikus állapotba kerül, s akkor is nézi, ha már elege van az egészből, s tudván tudja, hogy ez az egész életszerűtlen.
Egyetlen dolgot tudtunk hasznosítani a látott trükkökből: véletlenül rossz kukára ragasztottuk a matricát, s Bence vérprofi módon felmelegítette a papírt a hajszárítóval, óvatosan lehúzta az egyikről, majd háromra áttette a másikra.
Az orvosi könyvek szerint az jelent élettel összeegyeztethetetlen állapotot, ha jó ideje beállt a klinikai halál, megkezdődött a test bomlása, meg írnak még hasonló borzalmas jeleket.
Mivel nem vagyok orvos, én más dolgokat is besorolhatok ebbe a kategóriába. Az én életemmel például összeegyeztethetetlen, hogy reggel nem indulok munkába. Ettől teljesen haszontalannak érzem magam. Jó lenne pár lifehack, hogy ne utáljam magam ezért. Mondjuk: végy egy nagy ollót, hints rá szódabikarbónát, kend meg fogkrémmel, locsolj rá kólát, s vágd el a fájdalmadat. Aztán gyerünk dolgozni! Bár ilyen egyszerű lenne!
[Örömnapló: 42. nap]
