„Én nem csak azoknak adok ajándékot Valentin-napon, akiket szeretek, hanem a tanáraimnak is” – hangzott pár éve a vallomás, bár akkor azt gondoltam, csupán belegabalyodott a mondanivalójába a hetedikes kissrác. De nem. Őszinte volt, őszintén utált minden tanárt.

A szív alakú fémdobozba zárt édesség már csak azért is meglepett, mert ő is tudta a véleményemet erről a parádéról, amivel a virág-, ajándék- és édességárusok kitöltik a korábban tátongó űrt a karácsony és a nőnap között. 

Ez azóta sem változott. De semmi jónak nem vagyok elrontója, aki szereti, ünnepelje a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentjének napját, küldöm nekik a rózsás csókokat és a bajszos angyalokat.

Én megyek pörköltet enni.

[Örömnapló: 45. nap]