Szeretem a csigaházakat. Az ember automatikusan forgatni kezdi a szemét, ha csigaházat lát, muszáj követni az ívet – én mindig kívülről befelé teszem, az óramutató járásával ellentétes irányban.

Ez itt egy szemet gyönyörködtető darab, amelyből vélhetően rég kipusztult a tulajdonosa. Fertőtlenítették, majd készült belőle egy teljesen fölösleges dísztárgy. Nem az irigység beszél belőlem, bár azt el kell ismernem, hogy sem kézügyességem, sem türelmem, sem fantáziám, de még elég éles szemem sem lenne egy ilyen műalkotás létrehozásához.  Csak nekem ez olyan „hiába szép”.

A csigaház lényege nem a díszítettsége, hanem az, hogy bármikor vissza tudsz húzódni a belsejébe, ha veszély fenyeget, elfáradtál, megbántottak vagy egyszerűen unod a környezeted. Mindig védve van a hátad. Bárhonnan hamar hazaérsz. Egész életedben veled van, akármekkorára dagadsz, veled együtt nő. Odabent minden a te kényelmedet szolgálja. Ha útra vágysz, csomagolnod sem kell, csak nekivágni.

Gyerekként sok üres csigaházat gyűjtöttünk. Dobozba tettük, nézegettük, számolgattuk őket, majd megfeledkeztünk róluk. Egy idő után szétporladtak. Senkinek sem hiányoztak, akárcsak egykori lakóik, akik szintén nyom nélkül tűntek el, mert bármikor pótolni lehetett őket.

Felnőttként is felkapom az úttestről a csigát, nehogy elgázolják, pedig nem tudhatom, hanyadszor vágott már neki az átkelésnek. Az üres csigaházat már nem viszem haza, de feltűnő helyre teszem, hadd örüljön neki egy gyerek, ha arra jár. Nem szeretem a harsány embereket, akik élvezik a talpuk alatt szétmálló csigaházak roppanását. Mintha egy veszett óriás tévedne be Aprajafalvára.

Szerintem mindenki szánt már időt arra, hogy megnézze, hogyan igyekszik egy csiga felfelé egy ház falán, egy fatörzsön, lapulevélen, mekkora távolságot győz le a járdán déltől estig. Jó kis meditációs gyakorlat csigákat bámulni.

A csigák eltökéltek és szívósak, pedig örökké háznyi teher van rajtuk. Adakozóak – arra hagyják a házukat, aki elsőként megtalálja azt, ha ők végleg feloldódtak a nagy kékség alatt. Ha művészember találja meg, festhet rá mandalát, palotát, pagodát. Az már nem fáj a csigának.

S tudod, mi nem fáj még a csigának? Hát a lába, hiszen nincs is neki.

Szeretnék egy kicsit csiga lenni.

[Örömnapló: 39. nap]

Ide kattintva találsz még pár ilyen műalkotást.