Nem tudom, mit csinált a Tréner Kft. egyik repülője ma reggel a piac fölött, de először azt hittem, zuhan a kisgép. Nem zúgott a hajtóműve, a szárnyak majdnem derékszöget zártak be a talajjal, oldalról láttam mindkettőt, de mire szólhattam volna Misinek, már normálisan repült. Csak hangja nem volt továbbra sem. Semmi, semmi, mondtam, biztosan fura szögben csillant meg rajta a napsugár, mert olyan volt, mintha... S akkor újra dőlni kezdett. Nem pörgött be, de így is látványos volt. Nagyon élveztem, képes lettem volna a sínek között megállni, ha Misi nem vezet tovább, mint egy gyereket. A fehér-piros szépség tett egy kört a piac fölött, akkor már bekapcsolta a motort, gyorsan előkapartam a telefonomat, de a felvételen már csak azt tudtam rögzíteni, hogy elindul a reptér irányába.

Nem baj, engem ennyi is boldoggá tudott tenni.

Nem tudtam, hogy a nap tartogat még meglepetést számomra. De még milyet!

Régóta nézegetem a Flightradar24 alkalmazást, vannak kedvenc gépeim, általában légcsavaros böhöncök, a vitrinben a poharakat összekoccantó hanggal. Amikor fél ötkor meghallottam a morajlást Nyíregyháza felől, egy plédet kaptam magamra kabát helyett – az volt közelebb hozzám. Mire kiértem, egy másik gyomrot megremegtető hangú versenyző is feltűnt a színen. Lefotóztam ugyan őket, de a kép nem adja vissza a látványt: a temető melletti fákat narancssárgán megvilágítja a lemenő nap fénye, az égbolt a piszkosszürkéből halvány-, majd egyre sötétebb kékbe hajlik, s a hold kiflije alatt – mint két csóvát húzó üstökös – találkozik a román légierő Lockheed C-130B Herculese és egy Airbus A320-as, a Hurghada – Riga menetrend szerinti járat.

Ugye milyen csodálatos? Szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon. *

[132] 

* Lautréamont