Kihozom a karácsonyból, amit lehet – mondja Misa, s kinyitja a hűtőt. Este fél nyolc van, most ért véget egy parázs Ki nevet a végén? játékdélután. Ha valaki már nem emlékszik rá: négy figurát kell a célba juttatni, fontos a taktikázás, ha úgy adódik, le kell venni az ellenfél utunkba kerülő bábuját. Sokszor a célban bukik el az ember.

Az első menetben Misa nem tudott keveset dobni, több kört ránk verve győzött, aztán fordult a kocka – szó szerint és képletesen is –, és a szerencse átpártolt az én oldalamra. Izgalom a tetőfokon, játékos nyafogások, szurkolás egy jó dobásért, és rengeteg-rengeteg nevetés.

Ma nem olvastam híreket, nem engedtem be a külvilágot. A házam a váram, alapja a hit, falai a remény tégláiból épültek, bástyája a szeretet, melegét az együttlét öröme adja. Ugyan, mi másra lenne még szükségem karácsonykor?

 [142]