Milyen örömöt találhatok egy olyan napban, ami úgy ér véget, hogy üres a ház? A gyerekek elmentek, csak kóválygunk ide-oda nélkülük, mit két árva paszuly.

Az vigasztal, hogy ma délelőtt legalább annyit sütöttem-főztem, mintha újra kezdődne a karácsony, hogy pár napig tele legyen a hűtőjük. El is vittük őket, ne cipekedjenek a vonaton. Útközben felelevenítettük a régi családi kirándulásokon jól bevált barkochba játékot. De jaj! Hol vannak már azok a feladványok, amiket még én is ki tudtam találni? Rézdrót, mondja Bence a megoldást 10 perces bénázásunk után. Én meg jövök a faék egyszerűségű krokodillal... S csak azért nem a bagolyra gondoltam, mert egyrészt rögtön kitalálták volna, másrészt tegnap azzal poénkodtunk a család legkisebbjeivel, hogy milyen szerencséje van a fogtündérnek, hogy nincs akkora állkapcsunk, mint egy krokodilnak. Csődbe menne, míg lezajlana a fogváltás...

De az abszolút favorit Misa volt egy Facebook-csoport nevével. Valami Galaktikus Föderáció. Hogy ez nekem még csak eszembe sem jutott! Pedig már évek óta erősítem a derékszögtagadók nemes táborát.

Mire Debrecenbe értünk, teljesen besötétedett. A lakásban rend volt és tisztaság, az előtérben parányi feldíszített fenyő. Jó volt látni, hogy szépen, harmonikusan élnek. Felnőttek. Előbb-utóbb meg fogom szokni.

Hazafelé egész úton az arcomba vicsirított a telihold. Most nem tudtam értékelni őt sem.

Végül Misi mentette meg a hangulatomat egy délelőtt készült képpel: igen, a szomszéd kéményén ott ül régi barátunk, a hisztis kuvik. Remélem, felénk is csap majd egy kört!

Ez is milyen jó feladvány lett volna: Egy új remény...*

[143]

* A Star Wars IV. része, a gyerekeim ezen nőttek fel.