Nyírmadához ezer szállal kötődöm, pedig amióta a húgom nem lakik ott, keveset járok arrafelé. Ott olvasták fel először hangosan az egyik tárcámat, a statisztika szerint ott vették a legtöbbet a könyvemből, s ott voltak a legtöbben a bemutatómon annak idején. Most, hogy a Facebook feldobta régi…

Ma nincs sztori, csak egy homályos hajnali fotó, erősen megvágva. Csak a lényeg: hó, felhők között bujkáló telihold, csönd és béke. Kell ennél több szombat reggelre?

Boci cica kilencedik éves, ami kijárós kandúroknál elég szép teljesítmény. Reggelenként morcos és idegesítő – itt mindenki gondoljon egy hasonló tulajdonságokkal rendelkező férfiemberre, de ne mondja ki hangosan a nevét, jobb a békesség. Ma hajnalban is bejön, ázott kutya szaga van, fintorogva nézi…

„Rádógozni” – mondta a szép emlékű Matula bácsi Tutajosnak, aki az evezést követő napon eléggé rozoga állapotban ébredt. Teljesen át tudom érezni a kamasz fiú fájdalmát, bár nekem nem a tenyeremen, hanem a talpamon sorakoznak a vízhólyagok, s reggel olyan nyamvadtnak éreztem magam, hogy a kávét 35…

„Nem vót énnekem semmi sürgős dógom az életembe, mégis annyit futkároztam, hogy ne tovább…”– ki ne ismerné a klasszikus idézetet az Indul a bakterház című regényből. Én legalábbis onnan ismerem, kívülről fújtam a könyvet, mire a film elkészült. Sokat gondoltam ma Regős Bendegúzra, meg erre a…

Életem során megtapasztaltam párszor, milyen is, ha lopnak tőlem: szörnyű, dühítő, gyomorforgató – nem tartozik ide természetesen a csóklopás kellemesen bizsergető élménye. Csak a két legemlékezetesebb eltulajdonítást említeném meg: harminc éve az autónkat, jó tíz éve a gyerekek bringáit vitték el…

Szinte napra 30 éve tapasztaltam meg először, mekkora igazság vagyon ebben a képpárban. Utolsó éves voltam a főiskolán, fatornyos kis falucskámban teljesítettem a kéthetes tanítási gyakorlatomat. Édesanyám „padavan”-ja voltam, ami nemhogy megkönnyítette volna a dolgomat, inkább indokolatlan…

Hetek óta készülünk megnézni az erdőt – az erdőnket –, de egyszer túl hideg van, máskor nagy a sár, a lelkesedés olyan, mint az ócska bili füle: könnyen letörik. Hétvégén délelőtt főzünk, ebéd után kajakóma, mire összevackolódnánk, besötétedik. A fiúkat is nehéz már anyával közös programra…

Néhány éve hazafelé tartottunk a húgoméktól, amikor megállítottak minket a rendőrök. A gyerekek még kicsik voltak, álmukból felriadva nem értették, miért nem megyünk tovább. Igazából mi sem. Az egyik egyenruhás csak forgatta a kezében a kocsi papírjait, a férjem iratait, rá-ránézett a másikra.…

A mai napra rendelt öröm megint az iskolához köthető: szerdán dolgozatot írtak az ötödikesek, ki is kiáltották minden idők legjobb történelemdolgozatának, ami - tekintettel arra, hogy ez még csak a második írásbeli munkájuk volt - kissé talán elhamarkodott minősítés, de azért nagyon…

Ma rövid leszek. Ezt nem kell hosszan ragozni. Aki nem egy levesmerő érzelmi színvonalán áll, érteni fogja. Az utolsó órám után benéztem a tantermünkbe, s ott volt néhány gyermekem a maga háromdimenziós, teljes valójában. Semmi színes pötty a képernyőn, semmi recsegő mikrofonhang. Nem kellett…

Ha nagy ritkán arra vetemedem, hogy videót nézzek a Facebook-on, szinte biztos, hogy azon éppen dolgoznak valamit. Szeretem az okos találmányokat, az ütemes, szakszerű munkát. Le tud kötni egy bálázógép működése, rácsodálkozom a palacsintasütő óriási hengerére, amiről szabályos időközönként…

Vannak napok, amikor az ember hibát hibára halmoz. Rögtön ébredéskor a papucsom mellé léptem, keletkezett a bőrömön némi folytonossági hiány. Aztán vártam, vártam a reggeli kávét, ami ott gőzölgött mellettem, de mivel még kripli vagyok, a félhomályban látni nem láttam, az illatát meg nem éreztem…

Fiúnak készültem. Bevallom, nem esett jól, amikor kisgyerekként ezt megtudtam. Anya megpróbálta menteni a helyzetet azzal, hogy amikor megszülettem, a lánynevemet Apa választotta. Mert amit Apa akart, mondott, tett, az volt nálunk az etalon, döntése megfellebbezhetetlen, óhaja parancs. Ha…

Ha a gyerekeknek elmondanám, hogy semmi nem történt ma, azt hinnék, édes semmittevéssel telt a nap. Nem egészen, hiszen negyed hattól minden perc be volt osztva, beleértve a déli kávét követő 20 perces kómát is. De azzal foglalkozhattam, amit szeretek csinálni: megírtam pár óravázlatot a jövő hétre,…

Alaposan bereccsentett ma reggelre a hideg, az autóban is látszott a leheletem, de így legalább rögtön adódott a beszédtéma, amikor letelepedtem Keresztanyám konyhájában. Naponta-kétnaponta megyek hozzá, igazából egyikünkkel sem történik semmi, amiről hosszasan tudnánk beszélgetni. Az ebéd íze,…

Nem dicsekvésből mondom, de van már pár száz órányi informatikai képzés a hátam mögött, bő tíz éve szerkesztek honlapokat, blogolok. A jobb kezem meghosszabbítása egy infrás egér, az arcom előtt akkor is ott lebeg a monitor, ha a laptop a táskában van. Valamennyire elboldogulok az internet és a…

Családi legendák szólnak arról, mennyire nehezen tanultam meg írni. Legalábbis az első két- három hét a forró ősz ellenére csukott ablakok mögött telt, nehogy meghallják a szemközti cukrászdában a sírásomat. Szerintem az a vonal már elég szép volt úgy is, különben is azt mondta Kati néni, hogy írás…

Különös szertartás zajlott ma este a konyhánkban. A konyhapulton pöffeszkedett a pipacsokkal díszített levesestányérban a hétvégi gulyás utolsó adagja. Nem kedvelem a kaotikus állapotokat, de most kifejezetten tetszett, ahogy egymás hegyén-hátán hevertek a sárgarépa karikák és a krumplikockák,…

Az iskolában az a jó, hogy az órák között van egy kis szünet, az ember tud szusszanni egy-két percet. Többet nem nagyon, mert mire átverekszem magam a gyerekeken, bemegyek a tanáriba, kiveszem a táskámból az ötödikes törikönyvet, berakom a kilencedikest, rájövök, hogy nem is velük lesz órám, újabb…

November első hetében ment el a szaglásom. Mivel akkortájt elég sok mindennel meg kellett küzdenem, kezdve a levegővétellel, zárva a fájdalmakkal, ez csak egy újabb pipa volt a tünetlistán. Karácsony táján már jó lett volna érezni az ételek illatát, de a piruló hagyma akár szénné is éghetett volna,…

A szirénával való viszonyom eléggé ambivalens. Gyerekként a mentő vijjogása még számomra is azt a semmihez nem fogható izgalmat jelentette, ami miatt ki kellett szaladni az udvarra, az út szélére, s addig követni a szemünkkel a fehér Roburt, amíg el nem tűnt valamelyik kanyarban. Az órán is teljesen…

Rendezgettem a szünidőben kissé a könyvespolcomat, néhány kötet más helyre került, így aztán fogalmam sincs, végül melyikben volt elbújva ez a régi képeslap. Egy feladatgyűjteményért nyúltam, s ez akadt a kezembe. Jól emlékszem rá, hiszen azóta sem volt hasonló élményben részem. Először azt hittem,…

Kezdetben vala sok-sok iskolai pályázat. Mindhez tartozott egy-egy legalább 30 órás tanfolyam, természetesen munkaidő után: délután, este, hétvégén. Záróvizsgák, bemutató tanítások, projektnapok… Vajon ki és mire használja azt mérhetetlen mennyiségű óratervet, amit be kellett küldenünk az évek…

A pályám kezdetén természetes volt, hogy egy vagy több gyerek várt a tanári előtt, s ahogy kiléptem, elvették a kezemből a táskámat, a dolgozatfüzeteket, ha más nem volt nálam, hát a naplót kunyerálták el, s vitték nagy büszkén a terembe. Senki nem vette nyalizásnak, egyszerűen hozzátartozott az…