Nem dicsekvésből mondom, de van már pár száz órányi informatikai képzés a hátam mögött, bő tíz éve szerkesztek honlapokat, blogolok. A jobb kezem meghosszabbítása egy infrás egér, az arcom előtt akkor is ott lebeg a monitor, ha a laptop a táskában van. Valamennyire elboldogulok az internet és a mobiltelefon világában is. Mindezeket csak azért soroltam fel, hogy ne legyen nevetséges, amit most mondani fogok. Szóval, töredelmesen be kell vallanom: nem értek a távirányítókhoz. Kimondtam, nevessetek ki, ha akartok.

Mivel tizenegy éve nem nézek tévét, a kapcsolón egyedül a pirosat használom, ha az üres szobában zörög a dumagyár. Korábban sem hozott lázba, hogy melyik gomb a csatornaváltó, s a kütyü bal vagy jobb oldalán lehet-e a hangot szabályozni. Megboldogult lánykoromban én voltam a távkapcsoló: Apa dirigált, én meg odasétáltam a tévéhez, és nyomkodtam rajta a gombokat.  Volt két csatorna, nem kellett hozzá agysebésznek lenni. Aztán jöttek a műholdas kanálisok, meg a semmiből lett két lapos vacak, tele mindenféle jelekkel. A számok még rendben is voltak, de sosem a megfelelő kapcsoló után nyúltam, aztán jött a sistergés, meg a kapkodás. Úgy voltam a távirányítókkal, mint az egyszeri szöszi a két vasgolyóval: az egyiket elvesztette, a másikat elrontotta…

El nem mondhatom, mennyire kívül esik ez a nyomogatás az érdeklődési körömön. Ha el akarják nekem magyarázni, lemegyek alfába, mint az ötödikesek, amikor a mássalhangzó-törvények kerülnek szóba. Vajon nekem is üveges olyankor a tekintetem?

A fentiek fényében különösnek tűnhet, de ma egy távirányító láttán hatalmasat villant a szemem örömömben: végre működik a projektorunk, ünnepélyes keretek között megtörtént az átadás. Illetve nem, csak a rendszergazda a kezembe nyomta a távirányítót, hogy innentől vigyázzak rá, nehogy eltűnjön. Szent fogadalmat tettem, hogy életem árán is megőrzöm. Megmutatta, hogyan működik: csak a kék gombot nyomjam. Menni fog, gondoltam, majd visszacuccoltam a tanáriba. Szépen helyet csináltam a kincsemnek a fiókban, amikor eszembe jutott: az rendben is van, hogy a kéket fogom nyomni – na de hányszor tegyem???