Az iskolában az a jó, hogy az órák között van egy kis szünet, az ember tud szusszanni egy-két percet. Többet nem nagyon, mert mire átverekszem magam a gyerekeken, bemegyek a tanáriba, kiveszem a táskámból az ötödikes törikönyvet, berakom a kilencedikest, rájövök, hogy nem is velük lesz órám, újabb pakolás, Tünde néni, téged várnak a kicsik, mit fogunk csinálni az órán, én a hátamon pörgök, ti meg tapsoltok, de jó lesz, leülök, s máris csengetnek. Itthon meg csak püfölöm a gépet, bámulom a színes pöttyöket a monitoron, melyek mögött egy-egy gyerek hallgat, s egy összefolyó nagy massza az egész délután és az este is. Az ember sosem ér a végére, legfeljebb kicsit felfüggeszti a munkát.

Pihenés gyanánt elolvasom a szalagcímeket. Pont elég. Nem vágyom többet tudni a nyomorról, szörnyűségekről, betegségről. Politika, bulvár, botrány. És Alexej, aki Szibériában él, de az egyetemi online óráin csak úgy tud részt venni, ha felmászik egy nyolc méter magas fára. Kapásból sorolni kezdem magamnak azokat a diákokat, akikkel szívesen megnézetném ezt a videót. Félek, nem vennék a lapot… (Fogadjunk, hogy te is sorolod magadban a neveket!)

Rákattintok a filmre, Alexej tempós mozdulatokkal mászik a nyírfára, amit valamiért birsfának fordítanak, szépen a kamerába mondja a problémáját. Szibír van, a fiúnak piroskás az arca, de az orra nem fogott cinegét. Erről eszembe jut egy gyerekkorom óta nem hallott vicc poénja, maga a vicc eltűnt már az emlékezet süllyesztőjében: „Szergej fasza gyerek, nem fázik, még a hűtőben is tornázik…”

Nem elég, hogy eszembe jutott, de egyből valami ostoba dallam is tapadt hozzá. Előveszem Adyt, akit elért az Ősz, s vajon mit súgott neki? „Szergej fasza gyerek…” Szulejmán szultán volt, de bezzeg Szergej… És nem és nem megy ki a fejemből, kinyitom a hűtőt, ott tornázik. Ej, mi a kő, tyúkanyó, nem fázik?

Rettenetes!

Azt olvastam egyszer, hogy a dallamtapadás ellen a legjobb módszer, ha az ember meghallgat egy másik nótát. Hamar, hamar! YouTube-ra fel! Jöjjön a legelső, amit felhoz, nem számít, csak Szergej hagyja abba a tornázást!

Mit gondoltok, mi volt az első? Megy még a nyelv?

Калинка, калинка, калинка моя!
В саду ягода малинка, малинка моя!

És akkor ne higgyem, hogy az oroszok már megint a spájzban vannak?