Szeretem a kerek számokat, kerek évfordulókat – a netes kihívásokat viszont soha kedveltem.   Nem öntöztem magam jeges vízzel, nem kerestem fekete-fehér fotót, tíz legkedvesebb verset, könyvet. Egyik sem vonzott. Ez a kihívás viszont nagyon megfogott engem: száz napon át találni valami jót, pozitív…

Annyi jó dolog történt ma, hogy akár válogathatnék is közülük. De inkább összefoglalom dióhéjban mindet. Remekül sikerült a raviolim, megjavították az autónkat, levideóztam Bocit alvás közben, ahogy felváltva horkolt és nyökögött. Persze nem ezek voltak a legfontosabbak. Eljött Csilla húgom…

Sokféle öröm van az életben. Ha szerető családban élsz, kicsit védve vagy a világ bajaitól. Ha vannak barátaid, akik szorítanak neked, veled örülnek, akkor tiéd a világ. Nekem mindkettő megadatott. Boldog vagyok. Köszönöm Nektek!

Csak lehet valami abban, hogy bevonzunk az életünkbe bizonyos dolgokat, ha többször is gondolunk rájuk. A tétel alól a lottó- és egyéb nyeremény természetesen kivétel! Ma például fontos lett volna a stabil internet. A biztonság kedvéért elfogadtuk a javaslatot, hogy a mi nagyon fontos…

Ismét dalban, vagyis képekben mondom el... Ma végre tisztességesen felöltöztem.  Jó kis nap volt. Egészen addig, amíg rá nem döbbentem, hogy maszkban nem tudok kávét inni. Ez naponta meglep. Olyan vagyok, mint az elefánt: nehezen tanulok, könnyen felejtek. Aztán rájöttem, hogy Mátyás király…

Negyven éve rajongtam a baglyokért – hol voltak akkor még a Harry Potter-féle varázsvilág leveleket hordó madarai? Nem akartam saját baglyot, csak gyönyörködtem bennük, ha nagy ritkán láttam egyet-egyet. Akkoriban nem volt külön csatorna a természetfilmeknek, egy-két képeskönyvben, néha újságban, s…

A mai nap három képben. És tényleg jó minden.(A képaláírásokért kattints a fotóra!)   

Kilenc éve osztottam meg először a Facebook-oldalamon Екатерина Козуненко szentpétervári művésznő figuráit: nemezből készült élethű rókák, macskák, tündérek, törpék, bohócok sorakoznak a fotókon. Többnyire ugyanazon a kopott – vagy szándékosan antikolt – ablakpárkányon ücsörögnek, mögöttük változnak…

Azt hiszem, mondtam már, mennyire nem szeretek vásárolni. Viszont annyi mindenből kifogytunk, hogy nem lehetett tovább halogatni a dolgot. Nem csináltunk nagy körutat, csak ide mentünk a TESCO-ba, de mellbevágó érzés volt, hogy felnőtt emberekkel találkozom. Reggel hétkor érek be az iskolába,…

Mostanában elég gyakran szoktam csuklani. Régen ilyenkor viccesen azt mondogattam: vajon mit csinálhattak a fiaim, hogy a drága jó édesanyjukat emlegetik? De szegényeim be vannak zárva a számítógép elé, társas kapcsolatuk a béka hátsója alatt, szóval, saját jogon emlegetnek ilyen intenzíven… Tippem…

Fáradt vagyok. Lenne még dolgom bőven, de a fejem megtelt, muszáj egy kicsit pihenni. Nem lenne jó hat körül elaludni, mert akkor fél éjszaka ülnék az ágyban, meredne a szemem, mint a vasvilla, reggel meg leengednék a redőnyt az agyamra. Megpróbálok kis pörgős videókat nézni. Most nem mulattatnak a…

Még tavaly írtam róla, hogy augusztusban ügyesen ráestem a karomra, decemberben pedig teljesen elszakadt benne a hosszú fejín. Jártam egy szuper gyógytornásznál, naponta többször kínzom magamat mindenféle tornagyakorlatokkal, de nem érzem a javulást. Éjszaka már amputálással álmodtam, ami végül…

Nem szeretek álmodni. Többnyire valami vadat, felzaklatót látok, arról nem is beszélve, amikor családtagok halálát álmodtam meg napokkal korábban. De a ma hajnali álmom hozott pár vidám pillanatot. A tanáriban ültünk – hol másutt kezdődne egy jó álom –, amikor bejelentette az igazgatóhelyettesünk,…

Amikor Édesanyám halála után a házunkat eladtuk, minden ki kellett pakolni belőle. Talán furcsán hangzik, de nem a bútorok, könyvek, edények láttán facsarodott el igazán a szívem, hiszen azok generációkat képesek kiszolgálni, hanem az általa készített befőttek, meggyszörpök, paradicsomlevek miatt.…

A telefonommal nem lehet ugyan igazán jó felvételeket készíteni, de valamicskét visszaad a mai hangulatból. Gyönyörű lila-fehér-kék pászmákat láttunk, sőt, a képek jobb sarkában egyenesen zöldes árnyaltúak voltak a felhők. Az ember legszívesebben leheveredett volna a hóba, s nézte volna órákig a…

A rendszerváltással sokféle dolog is begyűrűzött az életünkbe. Amikor először hallottam a Valentin-napról, mindenki roppant jól értesültnek tűnt hozzám képest, mintha időtlen idők óta ünnepelné Ámort február 14-én. Mivel fülig szerelmes voltam, nem volt kedvem ellenére, hogy legyen ennek örömére egy…

Nem szeretek vásárolni. Engem nem mulattat, ha kirakatokat kell nézegetni. Ha ruhára van szükségem, legszívesebben nyugtatót vennék be, mielőtt bemegyek a próbafülkébe. Sosem értettem, miért a legsilányabb minőségű tükörrel szemben kell levetkőznöm. A világításról meg ne is beszéljünk! Már…

Az ónos eső közlekedési rémálom. Szerencsére mire kifaragtuk reggel a jég alól az autót, addigra lesózták az utat, viszonylag normális tempóban lehetett haladni. Hazafelé csupán a széllökésekkel kellett vigyázni. Igaz, az este folyamán már többször elment az áram, de itthon vagyunk, együtt vagyunk,…

Ma végre életre kelt néhány színes pötty az online órák monitorképéről: az iskola sportos promóciós videójában feltűnt néhány a fiaim közül – mármint nem a vér, hanem a szív szerintiekre gondolok, azokra, akik az osztályomba járnak, s akiket október óta nem láttam. Néhány másodpercről van szó csupán…

A korosztályom tagjai megerősíthetik: hatodikos korunkban, tehát háromévnyi orosztanulás után többet tudtunk arról mesélni, hogyan szánt Vologya a traktorral, mintsem kérni tudtunk volna egy pohár vizet. A gimnáziumi tudásom is speciális volt: ha beállítottak volna a moszkvai Vörös tér sarkába,…

Hogyan írhat örömről az ember egy olyan napon, amikor elveszít egy nagyon jó barátot? Elment egy kiváló költő, egy nagyszerű ember: Farkas Árpád. Nem teszem fel a közös képeinket, nem rólam szól a dolog. Hozzád csak boldog emlékek fűződnek, amelyek egyszerre megrohannak. Amíg megírtam a Rólad szóló…

Bevallom, engem szórakoztat saját tökéletlenségem, amíg azzal nem ártok senkinek. Az élet oly sok pontján kell maximalistának lennem, hogy egyszerűen szükségem van pár dologra, ahol foszlik a szivárvány, félrecsúszik a glória, recseg a hanglemez, felválik a tapéta, kilóg a gatyamadzag – igazából…

Tanárként az ember sokféle életbe belelát, s amióta létezik a Facebook, azt is tudom, kinek hogyan alakult az élete a ballagás után. Elnézem, ahogy az általunk hímes tojásként védett leánykák fél év múlva csücsöri szájú kacsákká változnak, 16 évesen már ott a cigaretta az asztalon, mellette valami…

Gyereknek, felnőttnek egyaránt embert próbáló ez az időszak. Azt hiszem, mindannyian hálásak vagyunk egy kis szusszanásért. I LOVE igazgatói szünnap!     A kép ismét a Facebook Tanár úr mémem oldaláról való.

Születésem óta faluban élek – eltekintve három miskolci évtől -, de nem emlékszem arra, hogy régen is ennyi önkényes lakásfoglaló lett volna, mint manapság. Legyek, szúnyogok bekerültek ugyan a házba, olykor a szekrény háta mögül kidugta hosszú lábait egy-egy pók, ősszel okozott némi fejtörést,…