Bevallom, engem szórakoztat saját tökéletlenségem, amíg azzal nem ártok senkinek. Az élet oly sok pontján kell maximalistának lennem, hogy egyszerűen szükségem van pár dologra, ahol foszlik a szivárvány, félrecsúszik a glória, recseg a hanglemez, felválik a tapéta, kilóg a gatyamadzag – igazából csak húzom az időt, mielőtt színt vallanék. Amúgy is ritkán térek rögtön a lényegre, ez is egy gyenge pontom. Megint elmondok előbb egy történetet.

A jogosítványomat elsőre megszereztem ugyan, de nem szerettem a vezetést. Renaulton tanultam, az öcsémnek Trabantja, a vőlegényemnek Wartburgja volt, ez háromféle sebességváltót jelentett, ebből kettő kormányváltó volt, aminek az alkalmazása meghaladta a képességeimet. Kirándulni mentünk, egy néptelen szakaszon ki akartam próbálni a friss jogosítványomat, de már az indításkor egyszerűen beesett a kuplung, alig tudtunk hazajönni. Nem tudom, sikerült-e még valaha valakinek az a mutatvány, hogy a 41-esről Baktánál lekanyarodva a kettes helyett hátramenetbe tegye a sebváltót – nekem összejött, csak szegény Trabi… Aztán megoldódott a gond, lett házunk, de nem volt autónk, majd jöttek a gyerekek, öt évre be voltam zárva. Summa summárum: kimaradt vagy nyolc év vezetés az életemből.

Gyesről visszatérve lassan belejöttem, mint kiskutya az ugatásba. Igaz, a jogosítványomba be lehetett volna írni, hogy csak Ramocsaháza – Székely viszonylatban használatos: elvezettem a suliig, aztán szépen haza, de nagyjából ennyi volt a tudásom. S akkor jött az én drága Keresztanyám, hogy el tudnám-e vinni egy temetésre Berkeszre. Most mit mondhattam volna? Igen. Alig vártam, hogy a férjem hazajöjjön, befejezze a vacsorát, hiszen el kell mennünk Berkeszre – próbaútra. Megadóan ült az autóba, megnéztük, hogy az amúgy kb. három-négy kilométerre lévő temetőhöz hol kell lefordulni, hol lehet parkolni, merre tudok majd hazaindulni stb. Ó, ez nem lesz nehéz! Óriási parkoló, majd leállok rögtön a ravatalozónál, ne kelljen sokat gyalogolni.

Ahogy azt Móricka elképzeli – ezt is mondtam már párszor, de a kis fickó naivabb, mint én.

Kiderült, hogy három nénit kell vinnem. Sebaj, kényelmesen elférünk. Beszálltak, s egyszerre azt sóhajtották: - Na, Isten segítsen!

Egek, lebuktam, tudják, hogy nem tudok vezetni! (Később kiderült, hogy ezt így szokás mondani, maximálisan megbíztak bennem.)

Baj nélkül odaértünk Berkeszre, de a parkoló már dugig volt autókkal. Jó messze két kocsi közé tudtam bepréselődni, persze annyi eszem nem volt, hogy a néniket kitegyem a szélén, így aztán döcögtek és dünnyögtek, dünnyögtek és döcögtek. Nem vettem magamra, mással voltam elfoglalva: azon morfondíroztam, hogyan fogom megtalálni az autót. Kék, nyugtatgattam magam, arról felismerem. Aha, Móricka…

A szertartás után kis dombra álltam, végignéztem a parkolón, s legalább öt kék autó volt abban a sorban, ahová álltam. Jól van, fiúk, nevessetek ki, de fogalmam sem volt, melyik az enyém. Sem a típus, sem a rendszám nem rémlett. Gond nélkül megjegyzek kisezer évszámot, de ez a három betű-három szám sok nekem. Felajánlottam, hogy várjunk, hadd menjenek el a többiek, nehogy útban legyünk, ahogy tolatnak kifelé. Szépen indult is mindenki, csak három kék autó maradt. Akkor eszembe jutott, hogy kis piros biszbaszt akasztottam a tükörre. Végül arról ismertem rá a kis drágámra. Mondjuk, mellette egy kék Merci állt, a másik meg az az irányjelző nélküli fajta volt, de nem örültek volna, ha belepróbálom a kulcsomat bármelyikbe is… Mert egy havas téli délután olyat is csináltam egyszer a Tesco parkolóban… S az azóta eltelt húsz év alatt csak hülyébb lettem ezen a téren…

Szóval ilyen előélettel azt kell olvasnom ma reggel, hogy kitaláltak valami szuper festéket, amivel az autónk a hő hatására megváltoztatja a színét. Értitek? Hogy még ennyi támpontom se legyen? Esik a hó, az eső, és leolvad az eredeti színe? Még mit nem!

Elképzeltem: állok tanácstalanul a parkolóban, és még segíteni sem tudnak nekem, mert nem tudom a típust, a rendszámot, de még a színét sem az autómnak. Hát, reggel hétkor +15 fokban, enyhe napsütésben kék volt… Inkább valami olyasmit találjanak már fel, amitől a magamfajta recsegő tapéta, foszló gatyamadzag, izé, azonnal megtalálja a kocsiját. Mondjuk, ha már váltja a színét, a tetején jelenjen meg ez a szöveg, hogy EZ A TE AUTÓD. Vagy várjál… 

A kép forrása ITT.