Még tavaly írtam róla, hogy augusztusban ügyesen ráestem a karomra, decemberben pedig teljesen elszakadt benne a hosszú fejín. Jártam egy szuper gyógytornásznál, naponta többször kínzom magamat mindenféle tornagyakorlatokkal, de nem érzem a javulást. Éjszaka már amputálással álmodtam, ami végül elmaradt, mert szegény túlfőtt végtagom magától leesett tőből. (Ugye, mennyivel jobb volt a Hawaii utazásos történet? De az álmaimat sajnos nem tudom befolyásolni, hiába pozitívkodok itt minden este.) Tele voltam kérdésekkel, kétségekkel. Dr Google nem segített, a háziorvos meg el van fúlva az oltások szervezésével, most hívjam fel, hogy zsibbad, csíp, szúr, mar, fáj, éget?

Ma végre tiszta forrásból meríthettem: megkérdeztem egy kiváló sebészt. Mielőtt elárulnám a válaszát, el kell mondanom, hogy bennem elevenen él a sebészekről Hofi Géza elismerő mondása: „A sebész, az igen! Az aszongya: Levágtam. Tényleg! – Az igen, az igen. A többi az csak taperolja az embert.” A doktornő is kemény ember, nem szépítgeti a dolgokat, s ráadásul olyan isteni stílusa van, hogy ha azt mondja, ágyazás, a szomszéd gyerek is pizsamába bújik, de még a szülők is. Közben a hangját sem emeli fel. Ha fele ennyire határozott tudnék lenni, a szememmel mozgatnám a tárgyakat.

Szóval: fáj, mert fájnia kell. Egy vastag ín szakadt el, ezzel már nem lehet mit kezdeni, nem lehet megműteni. Teljesen normális, hogy a kávéscsészét sem tudom a számig emelni. Vagy hogy csak az üres táskát bírom tartani. Torna kell, szakember irányításával. Nem fájdalomcsillapítók, hanem gyógytapaszok. És türelem. Fél évig.

S ami a legfurcsább, hogy ettől nem elkeseredtem, hanem megnyugodtam: ha fájnia kell, akkor minden rendben. Ha fél év, akkor tudom, hogy egyszer vége lesz. Ha ennek így kell lennie, akkor nem arról van szó, hogy nyomorék leszek vagy rákos vagyok. Egyszerűen még nem gyógyultam meg. S most hiába rángatózik a fájdalomtól a bicepszem, akkor is megcsinálom a gyakorlatokat. Hiszen a nyár már itt van a kertek alatt. S addigra rendbe jövök.

A kép forrása és további részletek az album szövegéből ITT.