Nem szeretek álmodni. Többnyire valami vadat, felzaklatót látok, arról nem is beszélve, amikor családtagok halálát álmodtam meg napokkal korábban. De a ma hajnali álmom hozott pár vidám pillanatot.

A tanáriban ültünk – hol másutt kezdődne egy jó álom –, amikor bejelentette az igazgatóhelyettesünk, hogy vége a járványnak, ennek örömére tantestületi kirándulásra megyünk. Örömteli egymásra mosolygások, felszabadult kacajok. Hawaii-ra megyünk, folytatta, mire felzúdultunk, hogy ez nem ilyen egyszerű, hamarabb kellett volna szólni, legalább egy évvel, hogy legyen időnk lefogyni. Néhányan azért is reklamáltak, hogy nincs fürdőruhájuk…

Amikor elmeséltem az álmomat, a nagy-nagy nevetéseken kívül a következő reakciókat kaptam:

– Hawaii? Az jó lenne!

– Teljesen reális.

– Nem jó Hawaii? Ezeknek a tanároknak semmi sem jó.

– Azért felejtetted bevinni a dolgozatokat, mert már Hawaii-n jár az eszed.

– Még hogy hamarabb kellett volna szólni? Én akár már ma délután indulnék.

Én nem is értem. Álmomban abban volt egyetértés, hogy fogyni kellene előbb, most meg mindenki utazna. Kíváncsi vagyok, ma éjjel álmában hány kollégám kezd összepakolni…

Az illusztráció forrása ITT.