Aki makkegészséges, nem biztos, hogy megérti, mekkora sikerélmény úgy beülni az autóba, mint egy normális ember, s nem mint egy Glamour-modell, aki a rövid és szűk szoknyája miatt kénytelen összeszorított térdekkel és lábszárakkal a fenekén forogni. Roppant sikkes amúgy, de elég mesterkélt mozdulat ez. Eddig egyszer sikerült a rendes ballal belépek, beülök, behúzom a másikat mozdultsor, zakkantam is közben egy nagyot, de jó érzés volt. Nagy öröm végre egyedül beszállni a fürdőkádba, majd kiküzdeni magamat onnan – június óta egyetlen egyszer tudtam eddig megtenni. Bármennyire folyt is rólam a veríték, elmondhatatlanul örültem, hogy olyan gyakorlatot tudtam ma tízszer egymásután megcsinálni, amiből eddig egy is csak segítséggel ment. S a napra a koronát az tette fel, hogy végre le tudtam jönni a lépcsőn mellézárás nélkül! Tehát úgy, ahogyan egy átlagos hároméves gyerek teszi.

Meg akartam jutalmazni magam az ügyességemért. Két éve nem ettem jégkrémet, úgyhogy kedvem támadt egy fehér csokis Magnumhoz. Éppen akció volt, kaptam hozzá egy Cornettot. És még csak lépcsőznöm sem kellett érte! Pam-para-rarra-ramm!

[Örömnapló: 93. nap]

A kép forrása itt van.