Az összes falevél lehullott már a fákról – szinte mindet haza is hordtam, lepréseltem, tele velük minden ócska füzet, vastag könyv. Hiába, ha a színét meg is őrzi, fényét, selymét veszti valahány. Eltelik pár hét, s csak bosszankodom, mert mindenhonnan levélmúmiák peregnek, mégis próbálkozom, nem sokat sikerül megőrizni az őszi tobzódásból.

Minden szürke. Egyedül a tűztövis tartja magát az ablakom előtt. A narancssárga bogyók még feszesek, teltek, súlyosak; csaknem földig húzzák a vékony hajtásokat. Tavaly ilyenkor hó borította az udvart, idén virág nyílik december elsején. Rózsát dajkál a tűztövisem.