Rég ebédeltünk együtt, de ma 80%-ban sikerült a dolog. Misi átvette tőlem a krumplisütést, mert ő nem volt éhes, én pedig a három gyerekkel asztalhoz ültem a nappaliban.

Beszélgettünk még ebéd után is egy jó félórát, de ez nekem annyira jólesett, hogy elmondhatatlan. Nem is tudom megfogalmazni, hogy mi volt benne annyira jó. Egy dolog hiányzott hozzá: a hóesés. Csak a látvány, hogy szakad odakint nagy pelyhekben. De majd eljön az is.

Most nem készült közös fotó, a Misa szalagavatós képét hozom. Én drágáim...