Amit tegnap nem tehettem meg, mára halasztottam. Sok-sok kézmosással, de kisültek a kis pizzás korongok, amiket mi csigáknak hívunk. Rengeteg lett. Ketten beebédeltünk belőle rendesen, s csak akkor lehetett lezárni a nagy kelesztőtálat anélkül, hogy a tetején lévőket összenyomorítottam volna. Boldogan feküdtem le pihenni, s arra gondoltam, de jó, hogy holnap sem kell főzni, nyugodtan fújkálhatom az orromat.

A kép 15 perccel azután készült, hogy Misi hazaért a munkából. Így is jó, mert ezek szerint nem hiába csigáztak el a pizzacsigák délelőtt.

 [Örömnapló: 6. nap]