Azt hittem, örömöm mai forrása az a cikk lesz, ami a Facebook görgetésekor került elém: „Ötletek a maradék mézeskalács újrahasznosítására”.
Olyan hangosan kacagtam fel, hogy Misi is a gépem felé fordult, s együtt próbáltuk meg értelmezni a címet: mi az a maradék mézeskalács? Idén két adagot gyúrtam be, lett belőle egy regiment cukormázzal bevont csillag, fenyőfa, margaréta, birsalmalekvárral töltött mézes pogácsa, birsalmás mini „bejgli”. Kisült pár tepsi pudingporos linzer, egy vargabéles meg egy kávés-mogyorós-csokis sütemény. Szilveszterre híre-hamva sem maradt az ínyencségeknek. Pedig még vendégeink sem voltak, csak Csilla húgomék kaptak belőle és Misáéknak csomagoltam pár darabot.
Hosszas tanakodás után az öreg székely bácsit idéztük, aki az állatkertben rácsodálkozott a zsiráfra, majd kijelentette, hogy ilyen állat márpedig nincs. Maradék mézeskalács... Bah!
Jó pap holtig tanul, azért nézzük meg, mi készülhetne, ha lenne olyan, hogy maradék mézeskalács: muffin, pohárkrém, szuflé – azért ahhoz maradnia kellene pár darabnak, hogy érezni lehessen benne az extra ízt. Sajttorta – ugyan már! A csúcs a tiramisu volt: használjunk babapiskóta helyett mézest. Haha! Ahhoz ipari mennyiséget kell előállítani, hogy egy normális tiramisu kijöjjön a „maradékból”.
A cikken kuncogva szétnéztem a konyhai szekrényekben meg a nappaliban, hátha rám veti magát valahonnan egy Maradék nevű mézes állat. Mit lehet tudni? A süteményeket általában több dobozba szoktam pakolni – egy olyan családban, ahol mindenki imádja az édességet, botor dolog lenne mindent egy helyen tartani. Ha egyikből kifogy, mindenki tart egy kis szünetet, s bízik abban, hogy van még valahol egy újabb megrakott doboz. Hát, ha doboznyit nem is hagytunk, de a karácsonyfa mögött, a könyvespolc szélén, egy kis tányéron, szalvéták alatt tényleg túlélte az ünnepeket öt mézes és hat linzerkarika. Nahát! Mégiscsak létező dologról van szó!
Nem kaptam elő a muffinsütőt, nem is daráltam-tördeltem sütialapba a ritka földi jelenséget, hanem egyszerűen megettük. Az idő csak hozzátett az ízéhez. Puszilom, aki eldugta a tányért!
[Örömnapló: 4. nap]