A fejlett világnak abba az 1-2 százalékába tartozom, aki ritkán használja a telefonját. Én a laptoppal élek szimbiózisban, így ha valamire kíváncsi vagyok, azon nézem meg. Nem állítottam be sms-értesítést a fizetéshez sem. A munkabér mindig ugyanannyi, bármennyit dolgozzon is az ember, nagyjából elkopni is egyazon idő alatt szokott. Most is csupán azért érdekelt, hogy megkaptuk-e már a pénzt, mert utalni akartam a hó eleji kötelezőket. Szóval beléptem az Internetbankba. Azért használtam ezt a kifejezést, mert roppant előkelő és komoly pénzügyi tranzakciókat sejtet. A valóságban van egy bejövő összeg, aztán zumm-zumm-zuúúúmm – pár gyors utalás, majd a reggeli bevásárlások és a maradék: egyet a benzinkútnak, egyet a gyógyszertárnak...

Ma délután háromszor léptem be, de mindig lyukra futottam. Fizetés sehol. Unalmamban nézelődni kezdtem, így fedeztem fel egy – valószínűleg eltévedt – levelet. A belső üzenetek között volt, itt általában olyanokat szoktak írni, hogy bankszünnap, ekkor meg akkor nem tudok utalni. Nem vagyok egy háklis nőszemély, ha vasárnap éjszaka nem lehet, hát nem lehet. Pihenni is kell, valahol a gép is ember – vagy miket is beszélek már megint.

Összezavarodtam, na! Mert az üzenetben ez áll:

 „Arany drága bogaram!” – mondta anno Hofi Géza –, hát komolyan, melyik filmet nézed? Látsz te ott a számlámon olyan összegeket, amelyből utalgathatok majd millión felül – naponta?  Teljesen meg vagyok hatódva, hogy ilyen szép jövőt képzel nekem az OTP. Remélem, ezúttal mégsem egy egyszerű rendszerüzenetről van szó, hanem ők már tudják: akkora béremelésünk lesz, hogy csak úgy utalgatok majd, mint egy geróf.

Esküszöm, ha egyszer eljön a nap, hogy hétszámjegyű összeget pötyögök be, egye fene, kipróbálom a mobilbankolást is. Addig meg maradok maradi.

[120]