Meglepő dolog történt: a mi kedves, első pillanattól szobatiszta cicusunk éjjel fél 11-kor befáradt végre az udvarról, majd hirtelen felindulásból levizelte a gyerek iskolatáskáját! Nem csak egy kis spricc, megjelölöm, csak hogy tudjátok, ez az enyém, hanem jó pohárnyit ráengedett.

Első ijedtemben a táskát mentettem, a kerti csapnál lemostam a nagyját, reggel kelhetek korábban, csutakolni. De jó, hogy ma még vakáció van, ciki lett volna első nap táska nélkül a suliban! Beni a macskát emelte fel a grabancánál fogva, még akkor is eresztett a szelep, mert apró vizeletcsöppek jelezték a padlón, hogy merre vitte.

A legfontosabbról persze mind megfeledkeztünk, pedig annyira felkészültünk, hogy így kell majd tenni, ha neveletlenül viselkedik : a macskosz orrát bele kellett volna ütni a macs koszba, és közölni vele, hogy rrrosssz ccccicaaaa… De hát annyira nevettünk, hogy már ilyen erős köztünk a családi kötelék, működik a gondolatátvitel, Boci is érzi, hogy a srácok mennyire nem akarják, hogy vége legyen a vakációnak… Mekkora mázli, hogy ők a tömény iskolaundorukat sokkal kulturáltabb módon fejezik ki!

Mint aki jól végezte dolgát... És tényleg...