Nagyocska lány voltam, amikor először segítettem Édesanyának fánkot sütni. Mivel Apa ínyenc volt, mindig odafigyeltünk arra, hogy mi kerül az asztalra. Észrevettem, hogy korábban hibás fánkokat sütöttünk, mert az oldalán egy sávban mind fehér maradt. Úgyhogy nagy üggyel-bajjal addig tekergettem, forgattam minden egyes darabot, amíg szép egyenletesen barnák nem lettek. Természetesen emiatt kicsit több időt töltöttek az edényben, meg is égtek talán, de olajjal biztosan jobban megszívták magukat. Apa tekintélyes adagot kebelezett be a fánkokból, majd azt kérte, hogy legközelebb ne én süssem.
Nem értettem, hol rontottam el, én tökéleteset akartam. Nem hallottam addig a szalagos fánk kifejezést, sőt, a farsangi fánk nevet sem. A fánk csupán fánk volt. De egy életre megjegyeztem, hogy az volt az igazi, ahogyan Anya készítette. Én pedig többé soha, de soha nem akartam fánkot sütni.
Néhány éve találtam egy egyszerű receptet. Én egérkének hívom, mások apácafingocska néven ismerik – csak hogy ne rugaszkodjunk el túl messzire a tegnapi témánktól. Az benne a nagyszerű, hogy tíz perc alatt sütéssel együtt elkészül egy tálnyi finom, kívül ropogós, belül krémes falatka. Egyszer a szükségesnél kicsit keményebb tésztát kevertem, nem kanállal szaggattam ki, hanem pohárral, ahogyan kell, így az állaga, kinézete kicsit hajazott az igazi fánkéra. Akkor kaptam kedvet ahhoz, hogy klasszikus farsangi édes tésztát tálaljak fel a fiúknak. Mivel a Facebook már a gondolatolvasásra is képes, hamarosan találtam is a videók között egy jónak látszót. Nagy merészen rögtön dupla adagba fogtam bele. Aki mer, az nyer! Hihetetlenül finom lett. Az a sütés volt a főpróba. Ma, amikor végre együtt volt a család, ismét készült egy óriási adag. A képen még nincs rajta a fánkokon a finom lekvár, s az oldaluk sem látszik, de mindenkit biztosíthatok arról, hogy mind gyönyörű szalagosra sikerült. Igaz, most sem én sütöttem, annyit még nem bírok állni. Úgyhogy a lenti receptet kiegészítem azzal, hogy az igazi, szép szalagos fánk titka az, hogy jól kell férjhez menni.
[Örömnapló: 54. nap]
