Végre ismét együtt a család, hazajött Misa fiam. Általában ilyenkor kívánságműsor van, vagyis azt főzöm, amit ő szeretne. Most viszont kész tények elé állítottam, közöltem, hogy vadas lesz, zsemlegombóccal. Nem tiltakozott. Mivel elég sok macera van ezzel az étellel, viszonylag hamar nekiláttam, belekalkulálva, hogy mennyi időt bír a lábam. Kissé elszámítottam magam, a fiúknak kellett befejezni az ebédet. Még szerencse, hogy a kávés-mogyorós sütit már tegnap megsütöttem, csak a csokimázat kellett rátenni kora reggel.
Nagyon szeretem a délutáni szentheverdelt, amikor mindenki elmondja, amit nem beszéltünk meg chat-en. De a mai beszélgetés furcsa fordulatot vett, amikor a fiúk elkezdtek régi vicceket mondani. Egyik kezdte, kórusban befejezték. Aztán olyan dalokat dünnyögtek el fahangon – Bence a megfázása miatt inkább fémes robothangon –, amiknek a létezéséről sem tudtam. S mindezt józanul... Ha tizenöt éve valaki azt mondja nekem, hogy a fiaim tudnak ilyeneket, hát kikérem magamnak. De állították, hogy ezeket anno minden srác tudta. De mikor énekelték? A szünetekben, amikor bandáztak a suliudvar végében? Mivel a férfiak örök gyerekek, nem volt nehéz tíz-tizenkét évesként gondolni rájuk, ahogyan a pukiról énekelnek az osztálytársakkal a színpad mögött. Jól titkolták tudományukat... Annyiban maradtunk, hogy most vagyunk egálban, mert én meg nem mondtam el nekik a Télapót, meg hogy én vagyok a Fogtündér, sőt, karácsony este az ajándékhozó Jézus is.
Sietnem kell az írással, mert mindjárt kezdődik a családi mozidélután. Star Wars filmeket fogunk nézni, nachost eszünk közben, s ha valakit rá tudok venni, hogy masszírozza meg a talpamat, akkor ma már nem lesz több kívánságom. Mert az is teljesült, hogy Misa mutassa meg, megy-e még a gyertya – kb. 45 fokkal az övé lett a legszebb a családban. A mienket akkor el lehet képzelni...
Itt mondok köszönetet mindenkinek, aki hírt adott a saját gyertyaállítási kísérletéről. Jók vagytok, akár szálegyenesre, akár olvadtra sikerült!
S ha valaki igazán gyerekesen akar viselkedni, javaslom, hogy képzelje el kevéssé kedvelt ismerőseit gyertyaállásban. Ha pedig rossz gyerek, énekelje azt, hogy „...Mert nekem intelligens fin@om van, dam-da-ram-da-ram-da-ra-ram”. (Szerintem ezt rajtam kívül mindenki ismeri.)
[Örömnapló: 53. nap]
