Amikor a műtét után hazajöttem a kórházból, alapjaiban változott meg az életem. Először is meg kellett birkóznom a totális kiszolgáltatottság érzésével: békés szobanövényként tengettem az életemet, arra fordultam, amerre forgattak, felültem, ha felhúztak és felálltam, ha... – illetve az még egy darabig segítséggel sem ment.

De nem erről akarok beszélni.

A másik nagy horderejű változás az volt, hogy tizenöt évnyi masszív nemtévézést követően nem volt más lehetőségem, mint beletörődni, hogy márpedig itt tévénézés lesz, ha akarom, ha nem. Misi ugyanis ragaszkodik a szövegládához. Ami már nem is láda, mert a jó kis huszonöt (vagy több) éves készülék helyett a születésnapján megleptük egy lapos-okos darabbal. Ez az előzőhöz képest akkora, hogy kis túlzással életnagyságban vigyorognak rám a rákászhajó halászai, a fémkeresőt vinnyogtató aranyásók, a medvék, farkasok, bűzösborzok; az én ízlésemhez képest kissé túl közelről látom az országúti kerékpárosok kétcikkfokhagyma hátsóját, s a mászófalról leeső versenyzőket. Merthogy nagyjából ennyi a repertoár: természetfilmek és sport. Két embertípust nem engedünk mutogatni: a focistát és a politikust. Akkor inkább a varacskos disznók hányatott élete az aranyásók közt...

Ha már muszáj, legalább élvezzem alapon időnként nézünk krimit, illetve jó kis angol sorozatokat, ahol vakolatlanok a házak, a tehénistálló akkora, mint egy székesegyház, s a szereplők olyanokat mondanak, hogy „Soha ne engedj be vendéget, akiről nem tudod, mikor fog távozni”, vagy „Ha tévedni emberi dolog, akkor az arisztokraták nem emberek”. Mindkettő a Downton Abbey-ből van, de Az élet dicsérete is nagy kedvenc.

Most éppen a Sütimester megy. Az nem tesz jót a fogyókúrának. Meg dühítő is, ahogy a zsűritagok fintorognak, s közben olyan remekműveket trancsízoznak szét a villával, amiért én még a cukorsokkot is vállalnám. És nyöszögnek, hogy sok a kandírozott gyümölcs a gyümölcskenyérben és túlsült az alja. Ember! Sütiben nincs olyan, hogy valami sok! És az égett részek fogynak el leghamarabb. Látszik, hogy egyik sem Márton...

Misi szerint karácsonyra sütni kellene egy ilyen gyümölcskenyeret. Szerintem meg biztosra kell menni, nehogy elrontsuk a karácsonyt. Addig süssünk meg párat próbaképpen...

[Örömnapló: 20. nap]

Ezt próbáljuk meg elsőként.