Ma ismét sugárzó egyéniség lettem, mivel különböző testrészeimről több irányból összesen nyolc röntgenfelvétel készült. Ha ezekhez hozzászámolom mindazokat, amelyeket június óta csináltak, több tucatnyi képen tárul fel a rögvalóság, a fekete-fehér igazság. A legújabbakon az, hogy itt bizony a rommá tört csontok végre helyrejöttek.  Nincsenek titkaim – legalábbis a szakemberek előtt. Én csak a testembe épített idegen anyagot látom. A régi leletekre, a törött állapotomról árulkodó bizonyságra nem vagyok kíváncsi, elegendő nekem az, aminek alapján eléggé gyógyultnak nyilvánítottak ahhoz, hogy megszüntessék a Terminátorságomat. Két hét múlva végre kiveszik a titánlemezt és a csavarokat!

Most van pár napom arra, hogy azt bizonygassam: nem félek. Pedig dehogynem! Félek az altatástól. Félek a bátorító gyógyszerektől, mert túl oldottá tesznek, s olyankor képes vagyok hülyeségeket beszélni. Az egyik műtétem előtt megnyugtattam a kopasz beteghordó fiút, hogy egy igazi férfi nem vesztegeti a tesztoszteronját hajnövesztésre – nem én találtam ki, de neki újdonság volt, nagyon vidáman tologatott tovább. Aztán az altatóorvosnak súgtam meg, hogy ha végeztünk, megmutatom a tetkómat. De miért? Miért mondtam ezt? 

Végül nem mutattam meg a tetoválásomat, mert amikor a lábműtétem után felültettek, hogy hozzákezdjenek a vállamhoz, megláttam a lábamat olyan állapotban, mintha Gilderoy Lockhart professzor Brackium Emendo átkot szórt volna rá: narancssárga volt a fertőtlenítőtől, olyan magasra volt emelve, amilyenre önszántamból sosem tudtam volna, s úgy rázogatták, mint egy gumikígyót. Ijedtemben elájultam, a vérnyomásom előbb leesett, majd felszökött, s úgy tűnt, infarktusom van – félbe is szakadt a műtét, csak napokkal később drótozták össze a vállamat.

A többi félelmemet, magától a baleseti sebészeti osztálytól való irtózásomat nem taglalom. Szerencsére ezúttal csak rövid vendégszereplésre érkezem.

A lábamról készült képért kicsit lefelé kell görgetni. Ha nem bírod a horrort, ne tedd.

[Örömnapló: 15.nap]

A kép forrása ITT.

Élő szövet a fémvázon - de már nem sokáig!