A tegnapi sok öröm annyira kifárasztott, hogy kivételesen végig tudtam aludni az éjszakát. Nálam ez nagy szó, általában 4-5 órányit van becsukva a szemem, egy könyv/éjszaka a napi adagom.

Reggel a telefonom pittyenésére ébredtem. A húgom tett fel fényképeket a zárt családi csoportba, rögtön utána a saját fotómat láttam. Nem is értettem, mit keres a tegnapi baglyom a Facebookon. Kicsit lejjebb húztam a bejegyzést: Misi osztotta meg a blogról az írásomat, hogy kész helyzet elé állítson, s teljesíteni tudjam a fogadalmamat. Én még nem terveztem nagyobb nyilvánosságot. Amit írok, nem tárca, nem szépirodalom, inkább ventilláció. Soha nem voltam még ilyen élethelyzetben. Nem is tudok mit kezdeni vele.

Ma egy kis magyarázatot nyer, miért nem tudok fogyni a sok mozgás ellenére sem: egyszerűen szeretek enni. A mai ebéd családi összefogással készült: Misi készítette a coleslaw salátát, Bence sütötte a bucikat, én a húspogácsákat. Valószínűleg altatót is tettünk bele, mert utána beütött a kajakóma mindenkinél.

Valamikor arra vágytam, hogy unatkozhassak. Most megkaptam.

[Örömnapló: 12. nap]