Tegnap eső szemetelt, de plusz 10 fok volt, ma viszont havaseső váltakozott a hóeséssel. Ki sem mertem lépni a házból, nehogy elcsússzak. Hogy mikor süthetett ki a nap, fogalmam sincs, a szobámból nem látszott, így lemaradtam a januári szivárványról. Még jó, hogy van nekünk ez a Facebook... Legalább a fotókat megnézhettem.

A rapszodikus időjárásnak köszönhetően ismét cikornyás módokon szaggatott minden törött csontom: vállam, térdem, lábszáram, csuklóm. Még szerencse, hogy egy idő után a hidegfront miatti szédülésem elnyomta a fájdalmakat.

A második kávé után után felpattantam a szobabiciklire, tekertem öt kilométert, aztán jött a tegnap videóra vett gyakorlatsor. Büszke voltam magamra, mert amiből egy napja nem ment a tíz, azt ma meg tudtam csinálni, sőt, az instrukcióknak megfelelően négy sorozatot mindenből – és ez még csak a bemelegítés volt. Bár a taposógépen csak pár percet dolgoztam, mégis összejött ma is a másfél óra mozgás. Ember legyen a talpán, aki ezt bírja, s mégsem fogy egy dekát sem! Én egy ilyen ember vagyok... 😊

[Örömnapló: 10. nap]