Hét hónap táppénzen iszonyúan hosszú idő. Hullámhegyet hullámvölgy követ. Mennék dolgozni, de néhány tányér elmosogatása után a jobb térdem az állás, a bal bokám a rá háruló teher miatt tiltakozik. Pedig amióta augusztusban hazajöttem a rehabról, szinte minden házimunkát én végzek, mégsem bírom jobban magam. Jó, a függönyt nem én szedtem le karácsony előtt, bár eljátszottam a gondolattal. De amikor feltérdeltem a kanapéra, hogy a mögötte lévő nagy virágcserépbe vizet öntsek, rájöttem, hogy nem tudok leszállni onnan. Egyszerűen nem mozdult egyik lábam sem. Tekergettem magam, de nem tudtam, hogyan kellene indítani a mozdulatsort. Még az sem jelentett volna megoldást, ha oldalra pördülve leülök, mert a műtött térdemen kellett volna pördülnöm. Ennél már csak azt tartom kínosabb emléknek, amikor a torna után nem tudtam felállni a földről, s hiába kaptam segítségképpen egy nagy labdát, nem bírtam rá feltolni magam. Nem úgy vergődtem, mint egy partra vetett hal, hanem mint egy fóka, aki alól kihúzták a lábát. Két gyógytornász húzta felfelé a két karomat – szegény jobb vállam! -, én meg jajgattam, hogy nem megy, nem bírom. Borzasztó volt... Napokig gyakoroltam itthon, hogy legközelebb menjen egyedül
Egy hónapja tettem le a botot, de a bot még nem eresztett el engem. Úgy megyek bot nélkül, mintha a bal lábam lenne a botom. A jobbal meg szélesen kitámasztok. Szóval lépni tudok, csak járni nem. Illetve úgy járok, mint Long John Silver rosszabb napjain, egy tengeri vihar közepén. Csak az én lábam nem fából van, hanem részben titánból: egy hosszú lemezből és hét csavarból. Titán csaj vagyok... Az a baj, hogy néha elképzelem a Maggie Smith által megformált Violet Crawley hangját a Downton Abbey sorozatből, ahogy azt mondja: ,,Ó, te jó ég, de miért kell ettől ilyen közönségesen járnia?"
Mindezek fényében óriási fegyverténynek tartom, hogy ma segítettem egy kicsit összébb rendezni a fahasábokat az udvaron. Na jó, a karvastagságúakat választottam ki, ha Bence nem látta, botként támaszkodtam rájuk, de megérte az a pár perc, még akkor is, ha a szokatlan mozgástól olyan helyeken is fáj most, ahol eddig nem.
[Örömnapló: 8. nap]
