Az állatvilágnak sok-sok jeles képviselője közül igazából csak párhoz kötődöm szorosabban, de még azok között is szelektálok: nem szeretek minden macskát, a kutyák közül a németjuhászt tartom a legtöbbre, a busa fejű barnamedve áll a szívemhez közelebb, s a lobogó fülű afrikai elefántot szívesebben csodálom az indiainál. S persze ott vannak a baglyok... Főleg az erdei fülesek... Többször írtam már arról, mennyire szeretném, ha a kertünket is felfedeznék. A hatalmas fenyőfán és a sok háznagy tuján két tucat is elférne. De én eggyel is beérném, csak láthatnám, ahogy forgatja a fejét és visszanéz rám.

Ma ismét rövid sétára indultam, s a tuja alatt rengeteg friss madárürüléket találtam. Mintha... Mintha bagolyé lenne.

Istenem, hát én már tényleg minden szarnak tudok örülni...

[Örömnapló: 7. nap]

(Sajnos a fotó nem a kertünkben készült, hanem karácsonykor Nyírmadán.)