kepernyokep_2024-01-05_162114.pngGyarló vagyok, nem tudtam ellenállni a legújabb képgenerátornak... Persze előtte alaposan áttanulmányoztam a használati feltételeket, meggyőződtem róla, hogy személyes adatok megadása nélkül is működik, a felvitt képeket törli, s egyáltalán nem kötődik a Facebook-hoz. És akkor aztán adjad neki!

Három profilképemet vettem alapul, de rájöttem, hogy nagyjából ugyanolyat készít belőlük, azzal a kivétellel, hogy az ajkaim melletti mély ráncot a legújabb képemből létrehozott generátorfotók annyira felerősítik, hogy kiválóan hozom rajtuk Michael Jacksont, csak nekem nem az orrom akar leszakadni, hanem az állam. S nem a meglepetéstől, hogy milyen kis helyre baba vagyok vikingként vagy állig kivarrt, színes hajú rocksztárként, hanem szó szerint.

A Facebook-os őrületből – meg is írtam pár napja – csak annyiban vettem részt, hogy kifotóztam egy ismerős képét hátérnek, s rámásoltam a saját harminc-sok évvel ezelőtti arcomat. Az nemcsak azért nem tetszett igazán, mert adathalász oldalhoz volt köthető, hanem azért sem, mert bármennyire kedvesek voltak azokon az ismerőseim (puszi mindenkinek, tényleg gyönyörűek vagytok), de én nem láttam benne azt, amit kerestem: igazi fantáziát. Bárki készíthet magáról hóban térdeplős, bukósisakos vagy elegáns kiskosztümös képet, s egy kis filterrel ugyanolyan csodásan festene. Mert a lényeg ez volt: szebbnek, fiatalabbnak látszani. De nekem az már megvolt a valóságban. Ahogy közeledek a százhoz, egyre szebbnek látom magam a fiatal kori  képeimen. Itt viszont megmutathatom magam olyan szituációkban, amelyek tényleg egyáltalán nem valóságosak: lehetek hegyes fülű elf, mangalány, római hölgy babérkoszorúval, reneszánszból itt ragadt, festett portréfigura, szöszi Barbie és angyal.

Még a férfias karaktereket is kipróbáltam: kalóz, harcos vértben és sisakban, Kevin az elmaradhatatlan karácsonyi filmből. Akkor hagytam abba a játékot, amikor megláttam magam dagadt Joe Pesciként, ahogy megcsillan a szemfogam... Juj!

Azért valamit tud ez a program... Mindenféle karakterből csak kettő-három-négy változatot készített, azokból válogattam ki a nekem tetszőket. Bezzeg a boszorkányból 21-félét mutatott! Ezek szerint ez áll hozzám a legközelebb. Hát, mindig is szerettem volna villámokat kilőni a mutatóujjamból. De hiába gyakoroltam évtizedeken át, csak a szememből megy...

Azt a képet választottam, amelyik a legidősebbnek mutat engem. Remélem, hogy megérem...

[152]

A képre kattintva megtalálod a linket. Csak saját felelősségre használd, én is tévedhetek! Javaslom a képmetszőt, akkor nem kell címet megadni a letöltéshez.

Szerző: M Szlávik Tünde  2024.01.05. 19:21 Szólj hozzá!

Címkék: örömnapló

A bejegyzés trackback címe:

https://aranygyapju.blog.hu/api/trackback/id/tr8018296157

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása