Kívánság ritkán teljesül ilyen gyorsan, mint az enyém, ezért azt is megbocsátom, hogy csak félig vált valóra. Az annyira áhított holló – Tünde találkozó megtörtént! Ugyan nem szállt le guberálni a zöldség – almahéj – sütőtök háromszögbe, de a fenyőfa csúcsának magasságában repült át az udvar fölött, s udvariasan le is köszönt nekem: – Korr-korr krú-krú-krúg! Aki megfejti, mit jelent, viheti a tökmagot.

A holló állítólag a legintelligensebb madár, akinek igencsak figyelemre méltó a problémamegoldó képessége. Valószínűleg nem jelent számára kihívást a prózai módon kirakott maradék. Mit tegyek, mit tegyek? Fentről könnyen megoldható egy labirintus rejtélye, ez tehát nem jó. Azt hiszem, legközelebb kihívom egy amőbára. Akár kirakja a sort, akár megeszi a tábláról a figurákat, én nyerek. Kiírom majd, hogy ez az a kert, hol a holló amőbázik. Addig meg elálldogálok itt, az eget lesve. Mert a fele most is megvan: hol a holló?

[105]