Különösen sok dolog nem történt ma. Kint esett az eső, én napok óta gőzerővel készülök az iskolára, és mindig találok valamilyen feladatot, amit még meg szeretnék valósítani. Csak ballal gépelve elég nehéz. Főleg úgy, hogy figyelembe kell venni pár dolgot: az egyik teremben nincs projektor, oda kell a laptop, hogy a hiányzók online be tudjanak kapcsolódni - tehát rá kell tennem az anyagot az iskolai laptopra, mert volt már olyan, hogy megmakacsolta magát, és nem volt hajlandó felismerni a pendrive-omat. A másik teremben van ugyan interaktív tábla, de a hozzá tartozó számítógépnek minden USB-bemenete elromlott, így oda csak a Drive-ból tudom leszedni a prezentációt és a vázlatot. De ha nem lesz internet, akkor meg kell lennie kinyomtatva legalább a vázlatnak, mert úgy gyorsabban és összeszedettebben tudom leíratni az anyagot. A saját osztályomat október 22-e óta nem láttam, nekik online órát tartok, ezért gazdagabb képanyaggal készülök, mert a puszta óravázlat megjelenítése elég unalmas lenne, azt ráérnek óra után leírni, azzal is tanulnak.
Ennyit arról, hogy a tanárok bemennek a 30 évvel ezelőtt megírt vázlataikkal a hónuk alatt a terembe, és egy szál krétával megtartják az órát... '94 óta tanítok. Magyarból és történelemből sem tudtam még két egymást követő évfolyamnak ugyanabból a könyvből tanítani. Megszűnik a kiadó, NAT van, van olcsóbb, OFI-s kell, újabb NAT...
Az a szerencse, hogy munkalkoholista vagyok...
A fentiek mellett az igazi öröm ennek a fotónak az elkészítése volt. A kis pamutangyal fotójával köszöntött annak idején a húgom a névnapomon. Amikor látta, mennyire tetszik nekem, megajándékozott az eredetivel is. Azóta itt ül a kis vöröske a hintáján a csillár alatt, s ma rövid időre társasága is akadt.
