,,lassan meghal az,
...
aki mindig ugyanazt az utat járja,
...
lassan meghal az,
aki elkerüli a szenvedélyt
és az izgalom örvénylését..."

Akár Pablo Neruda írta a fenti sorokat, akár nem, én, aki  a szokások rabja vagyok, most lecseréltem itt a blogon a fotómat, a Facebook-on a borítóképet és a telefonom csengőhangját. Utóbbihoz hozzátartozik, hogy az ember ritkán engedi végigfutni a stáblistát, pláne nem egy egész évad valamennyi részén át, de ez a zene annyira dallamtapadásos, hogy muszáj volt még így rehabosan is kígyózni rá egy sort. (Most járok a 19. kígyónál.)

Végül megkértem a fiaimat, keressék meg nekem ezt a számot. Kicsit le kellett vágni az elejét, mert úgy hatásosabb arra a célra, amire szántam, így tehát a 40. másodperctől indul. 

Megsúgom a korábbiakat is: AVS: Még lélegzem, Harry Potter filmzene, a legelső pedig sok-sok éven át Roxanne: Tango...A zenei váltások nem jelentettek stílus- vagy életmódbeli váltást is, bár ettől a dögös zenétől titokban azt remélem, ismét kedvem lesz kissé nőiesebbnek lenni. mert eléggé elhagytam magam az utóbbi időben.

Szóval, a dögibögi csengőhang hoz majd egy kis szenvedélyt az életembe - úgy hetente kétszer, mert ennél gyakrabban nemigen hívnak telefonon. Többször nem is biztos, hogy elbírnám az izgalom örvénylését - az én koromban...

De legalább egy dolgot megtettem, hogy elkerüljem a lassú halált.