A tegnapi lustálkodás után szükségem volt valami hasznos és értelmes tevékenységre, így hozzákezdtem a rendszerezéssel egybekötött selejtezéshez a laptopomon. 

Alapvetően mindennek megvan a maga mappája, annak számtalan almappája, de a gépet négy és fél éve használom, s amikor az előző munkahelyemen vissza kellett adnom a laptopot, annak három év alatt összegyűjtött anyagát igyekeztem erre áthúzni. Néhány fontos mappa megsérült, elveszett. Mindegy, az itteni táblaprogramok nem tudják kezelni a SMART-notebook-ot, tehát ezeket úgysem tudtam használni. Sőt, azok a vázlatok már nem is illeszkednek az újabb tankönyvekhez. Komolyan, néha irigylem a matekosokat, mert nekem kétévente alapjaiban át kell írnom az összes anyagomat magyarból és történelemből is. De ha már dolgoztam velük, kegyelemből megőrzök mindent. 

Ami bonyolítja a helyzetet, hogy az itteni vázlatokat össze akarom fésülni a régebbiekkel, s a ,,tantermen kívüli digitális oktatás" anyagaival. A három helyről először kell egy összesített mapparendszer, aztán ami megőrzésre méltó - vagyis minden - megy fel a felhőbe. Le persze nem szeretném törölni a laptopról, mert akkor megveszek, ha nem lesz netem, s nem férek hozzájuk... De vacakol mostanában szegény Lenovóm, s az a keserű tapasztalatom, hogy a javítás mindig adatvesztéssel jár. Kétszer három év anyaga szállt el már mindenestől... A legbrutálisabb az volt, hogy az első hibázás után (akkor a laptop ment tönkre) mindent kimentettem külső adattárolóra, minden etap után ellenőriztem, megvan-e minden, majd a végén formáztuk a merevlemezt. Hogy az a meghajtó, ami a vázlataimat tartalmazta, hogyan tűnt el, fogalmam sincs...

De most nem szomorkodom már ezen, hanem szépen bodorítgatom a kis bárányfelhőimet. Jó lenne, ha már a felénél járnék, de nem, pedig 9. órája meredek a monitorra. De jó, hogy szünet van!