Ezer éve nem írtam ide, hiszen annyi más felületen tudtam publikálni. De a Tudjukmilyen kórnak köszönhetően 4. hete itthon döglődöm, s néha olyan negatív gondolataim, félelmeim vannak, hogy talán javamra válik ez a kihívás: 100 napon keresztül találni valami jót, örömtelit a napban. 

A mai örömöm tulajdonképpen tegnapi - ennyi kis csúsztatás talán megengedhető, így nem az első, hanem a második nap adom fel, ha feladom...

Szóval: Misa fiam hosszú ideje vágyik arra, hogy a gyönyörű hosszú haját berasztázzák. Annyit tudtam, sejtettem a műveletről, hogy eléggé roncsolja a hajat, ezért igyekeztem lebeszélni róla. Most, hogy kigyógyult a betegségből, nem tagadhattam meg tőle a kérést, amúgy is 19 éves, nem korlátozhatom csupán amiatt, hogy ha megunja, újra egészen rövid lesz a haja...

Kb. 11 óra alatt készült el, s lesz még vele munka, mert le kell majd vágni a hatvan tincs végét, de így is látszik a stílusváltás. 

A fiam öröme nekem is öröm.

Ezen a képen a bal oldalon áll. Ilyen volt... S ilyen lett.

2020. 11.21-én.