Először a lábfejet kell gondosan bebugyolálni, majd végig a lábszár és a combok alá betűrni a paplant. Nyakig felhúzni, gyorsan alárejteni a vállakat, karokat. Tekintettel a nyitott ablak mellett még éjszaka is 28-30 fokos hőségre, ez némi elszánt hősiességet igényel, de ezt diktálja a túlélés törvénye.
Déjá vu… Utoljára gyerekkoromban éreztem ugyanezt, amikor túl jól sikerült az egyik esti szerepjáték, s utána hónapokig, talán évekig valóban rettegtem a szőnyegen közlekedő elképzelt szörnyektől – kígyóktól, farkasoktól. Két menedék létezett, ahol biztonságban lehettünk. Az egyik a vasalóruhákkal letakart nagyasztal – feltéve, ha egészen a szőnyegig leért a vastag vászon, amit csak úgy lehetett elérni, hogy az asztal szélén lexikonokat használtunk nehezékül, aztán szívdobogva kucorogtunk a fülledt sötétségben. A másik meg persze a biztonságos ágy. Mindenhol szörnyek vannak, vigyázz, futás, fel a székre, onnan át az asztalra, másik szék, nagy ugrás, végre, itt az ágy! Csak halkan, Apa nem szereti, ha szétugráljuk a bútorokat…De az ágyon is vigyázni kell, nem szabad lelógatni a lábadat, mert leharapja a farkas, kezedbe kígyó mar…
Namármostugye felnőtt ember tudja, hogy a lakásában nincs semmiféle szörny. Mivégre mégis a fent említett fullasztó óvintézkedés? Egyszerű: Boci vadászni tanul. Minden csupasz bőrfelület hadizsákmány, amit meg kell szereznie. A hanyagul lelógatott kezekbe belemar. Felugrik, röpülés közben levág egy 180 fokos fordulatot, hogy miközben lábaival átkarolja a védtelen lábszárunkat, már azzal a lendülettel bele is haraphasson a lábujjunkba. Ha körültekintően elhelyezkedünk az ágy közepén, s délcegen visszaverünk mindenféle padlóról történő felugrási kísérletet, akkor jön a légitámadás az asztalról vagy az ablakpárkányról. Ártatlan pofival nézi a tűztövisen nyüzsgő verébhadat, aztán ahelyett, hogy tollas barátainkat vegzálná, hirtelen mozdulattal bele a pacekba. Még nem nehéz, de szúr… Vagyis karmol. Húsz körömmel, nagy örömmel. Úgy néz ki a família, mint aki átverekedte magát egy szedersövényen. Vagy hirtelen felindulásból hússzor nekiszaladt a drótkerítésnek.
Egy kivétel van: a férjem. Inkább nem akarom tudni, mivel vívta ki magának a tekintélyt. Ma reggel butacica azért ismét rápróbálkozott Misi vádlijára. Azt hiszem, rájöttem, honnan szedték a rajzfilmesek azt a jelenetet, amikor egy állat lábujjhegyen, pontosabban körömhegyen trükközve szapora zongorabillegetős zenei aláfestéssel eltűnik a balfenéken….
