2024 októbere, a szalagavató óta nem voltam társaságban - mit társaságban, a tornán és a vizsgálatokon, kórházon kívül sehol - , nagyon ki voltam már éhezve egy kis jóra. És az esténk nagyon jó volt! Köszönöm mindenkinek, aki kíváncsi volt arra, hogyan írunk mi, a Szabolcsi Szépíró-kör tagjai és…

Ma van az év 100. napja. Onnan tudom ilyen pontosan, mert ez a 100. örömnaplós bejegyzésem. Megkönnyebbülést kellene éreznem, meg valamiféle büszkeséget, hogy ismét meg tudtam csinálni, mint a covid után. De egyelőre az munkál bennem, hogy jó lenne a végére valami frappáns, szuper, emlékezetes.…

„Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég, / Zöld ág virított a föld ormain” – szavalom magamban Vörösmarty örökbecsű sorait, miközben kihurcolkodom az udvarra. Végre, végre! Boldog sóhajjal nézek körül. Az átható tekintetű Feketedög két méterre hever a napozóágytól, lustán csap egyet-egyet tekergőző…

„Az embert ez tartja a pályán, nem a gravitáció” – írtam 2016-ban egy táblaképhez, amelyen a NYELVTAN szót sok-sok szívvel rajzolták körül a gyerekek. Bolond pedagógus, mondta annak idején az ilyen szituációk alkalmával édesanyám, aki szintén zenész, vagyis pedagógus volt. A tanárember úgy van…

Az éjjel megfagyott a magnólia. Most barnán lógnak az ághegyekről a tegnap még lilás-rózsaszín sziromlevelek, mint megannyi csüggedt pillangó. Mintha szélnek eresztettem volna egy kosárnyi vöröshagyma héjat, s mind fennakadt volna a liliomfán. Már csak azért is szomorú látvány, mert a magnólia…