
Karácsony éjszaka volt. Hajnali fél kettő tájt ki szeretett volna menni. Diszkréten nyervogott egyet, de sajnos hiába forgattuk a kulcsot a zárban, az csak nem akart kinyílni. Mivel szegény jószág már igencsak fonta az inát, kénytelen voltam kidobni a nappali ablakán. Igyekeztem jól kihajolni, a hókupac felé lendítettem, meg hát nem is emeletről szállt alá, de roppant szemrehányóan meresztgette ránk a szemét. Úgyhogy másnap megkapta minden macska álmát: egy csillogó karácsonyfadíszt. A hatást a fotón láthatjátok.
Az új esztendőre azt kívánom, hogy ismerjük fel: a rossz dolgok néha azért történnek, hogy elkerüljünk általuk valami még rosszabbat. S ha ott van az orrunk előtt az, amire mindig is vágytunk, ragadjuk meg, ne csak nézzünk bután.
Sok-sok ilyen magát kellető lehetőséget kívánok mindenkinek! És boldog új évet!